Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 9. szám - Az állami tisztviselők hivatali illetményeire vezethető végrehajtásról

229 Mélyreható változtatást hoznak a végrehajtási jog ezen részének egész rendszerébe az 1918 : XXII. t.-c. és az annak alapján kiadott 136.193/1918. P. M. és a 88.505/1924. P. M. sz. rendeletek, melyeknek értelmében az összes állami tisztvise­lők és nyugdijasok — akiknek éppen a fentidézett 1918: XXII. t. c. alapján a Pénzintézeti Központ tisztviselői fizetésükre hitelt folyósíthat — fizetésére és fizetés jellegével bíró egyéb járandóságára (a lakbér kivételével) végrehajtás nem vezet­hető, csak a közszolgálati alkalmazott köztartozásai, vala­mint feleségét, le- vagy felmentő rokonait illető és törvénytelen gyermeke javára megállapított tartási követelések erejéig. (8. §.) A Vn. 6. §. 2-ik bekezdésének a lakbérjárandóságra vo­natkozó intézkedéseit ezen törvény nem változtatta meg, úgy­hogy az előbbi rendelkezések maradtak hatályban. (10. §.) Az 1918 : XXII. t.-c. nagyon szép gondolatot akart meg­valósítani, mert a köztisztviselőket olcsó és gyors hitelhez kívánván juttatni, ezzel a középosztály magvának helyzetén óhajtott javítani. A törvény életbelépte óta elmúlt kilenc esz­tendő azonban, sajnos, nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeke^ a törvényhez fűztek. A tisztviselők részére igényelt hitel folyósítása nehézkes és körülményes, úgyhogy rend­szerint éppen akkor nem tudja az igénylő a kölcsönt azonnal kézhez venni, amikor az sürgősen szükséges volna, és miután a folyósítás sokszor hónapokig elhúzódik, kénytelen — tekin­tettel arra, hogy komoly pénzintézet semmi esetre sem fo­lyósíthat hitelt valakinek, akinek esetleg egyetlen lefoglal­ható értékére, a fizetésére nem lehet végrehajtást vezetni — az uzsoráshoz fordulni. Nagyon helyesnek tartom azt az elvet, hogyha az állam tisztviselőinek a Pénzintézeti Központ utján kölcsönt ád, akkor ezen kölcsön az állam részére biztosítva is legyen s éppen ezért helyes, hogy a köztisztviselő tartozásait egy köz­ponti szervnél nyilvántartsák. Azt is helyeslem, hogy a Pénz­intézeti Központ által folyósított hitel minden egyéb hitele­zőt — persze a tartási igényt támasztó hitelezőket és az adós köztartozásait itt is előnyben részesítve — esetleg már a tör­vény alapján is megelőzzön, azonban nem tudom megérteni, miért legyen minden hitelező elzárva attól, hogy adósát — aki véletlenül köztisztviselő — végrehajthassa. A mai állapot, azt hiszem/, csak a köztisztviselői kar 5—10 százalékának kedvez, amely azelőtt sem fizette ki adóssá­gát per és végrehajtás nélkül, most pedig egyszerűen nem fizet, mert tudja, hogy nem lehet végrehajtani, és már akkor, amikor hitelbe vásárol vagy valamilyen egyéb adósságot csi­nál, tudja, hogy rajta tartozása összege behajthatatlan, a má­sik 90—95% hitelót ezzel szemben határozottan rontja. Meg kell még emlékeznem e helyen arról is, hogy az 1918 : XXII. t.-c. rendelkezésein mostanában törvényhozá­silag is változtatni kívánnak az illetékes tényezők. Az ország­gyűlés képviselőháza a közelmúltban szavazta meg azt a törvényjavaslatot, mely cime szerint „a közszolgálati alkal­mazottak és nyugdijasok hivatali járandóságait terhelő iarto-

Next

/
Thumbnails
Contents