Polgári jog, 1927 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1927 / 1-2. szám - Osztrák törvényjavaslat a hites revizorokról

L8 szolgálhat, végül, mert a bíróságnak kötelessége, hogy törvényes intézkedéseinek más hatóságokkal szemben is, a rendelkezésére álló módok és eszközök felhasználásával érvényt szerezzen. . . ." Ismételten megtagadta ugy a katonai, mint a'csendőrségi számvevőség a letiltás foganatosítását. Elment a jelentés az igazságügyminiszter nrhoz ebben az ügyben is, de más ügyben is, még a mult év elején, s értesülésünk szerint a katonai hatóságokhoz átiratot is intézett az igazságügyminiszter ur, hogy a jelen hadsereg, illetve katonaság legénységi állomanyába tartozó egyének nem esnek azon rendelkezés alá, mint az 1920. év előtti katonai legénység, s igy velük szemben a Vhn. 12. §. utolsó bekezdése nem alkalmazható, illetve reájuk nem vonatkozik, s mindenkori járandóságuk felerésze erejéig a végrehajtás foganatosítható. Ugy tudjuk, hogy tbben az^ átiratban meggyőzően ki van fejtve az is, hogy az ominózus 1740. I. M. 1910. sz. véleményt már annak idején is helytelenül értelmezték, mert az kifejezetten utalt arra, hogy az a napi 12 fillér „lénung" azért nem esik foglalás alá, mert rendeltetése a katona mindennapi apró szükségleteinek fedezése, ami tőle semmi cimen el nem vonható. Késik azonban a csendőrség legénységi állományára vonatkozó igazságügyminiszteri intézkedés előttünk ismeretlen okból, habár ez a késedelem csak azt eredményezi, hogy egymás után indítják meg a keresetet az államkincstár ellen, mert hiszen a tartásra jogosult nem birja kivárni a már letiltott összeg lefoglalására vonatkozó utasítás kiadását. Meg vagyok róla győződve, hogy akkor, amidőn ugy a csendőrségi, mint a katonai legénységi állományba tartozó egyének részére a nősülést megengedik, felesége és gyermekei részére családi pótlékot folyósítanak, akkor nem hozhatja az állam őket kedvezőbb helyzetbe, mint más egyént, s nem privilégizálhatja őt azzal, hogy ha elzavarta a házától a feleségét és gyermekeit, avagy házasságon kivül született gyermek tartására köteleztetett, vele szemben az ítélet végrehajthatósága illuzóriussá tétessék. Az államnak ebben a kérdésben csak egységes akarata nyilvánulhat meg és ez az, hogy a tartási a kötelezett egyén köteks abban az esetben is eltartani a tartásra jogosultakat, ha az katona, ha az csendőr, mint ahogy azt eltartja más polgára az államnak és éppen oly eszközökkel kényszeríthető erre, mint más polgár. Ebben a kérdésben senkisem, tehát sem a Katonaság, sem a csendőrség legénységi állományába tartozó egyén nem juthat a területenkívüliség helyzetébe. Dr. Joó Ferenc.