Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kamatproblémák

88 között lassan emelkedő szerpentinutakon halad. Egy fordulónál hirtelen tisztásra ér és mikor körülnéz, meglepetve látja, hogy szédületes magasságokban jár és hogy azt a kis dombot, honnan elindult feneketlen szakadék választja már ej tőle. Biróságaink recens gyakorlata az öncsalás erős színezésével mondható csupán a kamatma ximimi gondolatát reformáló és továbbfejlesztő gyakorlatnak. A! valóság az, hogy mikor a jogügyleti kamatot elhatároló Ítéletek egyértelműleg a „kölcsönös megegyezés tiszteletben tartását", a kamatfizetés terén „beállott tényleges szokásokat" állítják fel az érvényesség próbakövéül, ott nyugodtan állithatjuk, hogy a desuetudo rozsdája nemcsak az 1877. VIII. t.-c. 8%-os kamatmaximumát helyezte hatályon kivül, de magát a kamatmaximum intézményét is kikezdette. III. Nem akarván a birói gyakorlat előbb említett azon hibájába esni, hogy t. í. csupán konstatálja, hogv a régi törvények hatályban nincsenek, de nem ad megnyugtató választ arra, hogy mik azok a jogszabályok, a melyek érvényessége kétségtelen, miután végigtallózva a lex lata mezején, nem tudtam egységes elvet fölfedezni a divergens intézkedések közt, legalább korvonalaiban szeretnék utalni azokra a gondolatokra, melyeket egy sürgősen aktuális kamattörvény e kaotikus joganyagban, a kodif ikáció erejével érvényre juttatni hivatott. De lege. ferenda is két irányban ágazik el a kérdés: a törvényes kamatláb megállapítása és az ügyleti kamat elhatárolása felé. A törvényes kamatláb nagysága a gazdasági érdekek mérlegelésével állapítandó meg. Semmi esetre sem lehet olyan magas, hogy a^ gazdaságilag gyöngébbet a törvény imperativ szankciójával szolgáltassa ki a tőke erejének, de nem is lehet olyan alacsony, hogy a rosszhiszeműen késedelmes adósnak konjunkturális nyereséget juttasson és ezzel törvényes kedvezóssel csábítson a nem fizetésre. A kamatláb mértékének megállapítása is egyike tehát azoknak a problémáknak, amelyeket a jog megoldani hivatott, annak ellenére, hogy lényegében nem jogi tartalmú érdekek kiegyensúlyozásáról lehet csak szó. A' legnagyobb feladatok ezek, mikor a probléma rengetegében legtávolabbról sem csillog valami jogi alapigazság világossága és mikor a törvény, amelytől végső eredményben nem kompromisszumot, hanem igazságot várunk, ezt az igazságot éppen csak az ellentétes érdekek kiegyenlítésében tudja megjelentetni. Ez az egyensúlyi helyzet éppen komponenseinek rezgése, változása következtében változó, relatív, ezért a törvényes kamatláb megállapitá-