Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kamatproblémák

89> sa a jövőben nem történhetik az örökérvényesség olyan méltóságával,^ amely az 1895. 35. t,-c.-ből hangzik felénk. Már a Tj is érzi ezt, mikor célszerűnek látta ennek meghatározását gyorsabban revideálható külön törvény számára fenntartani. Ilyen külön kamattörvény — amelynek aktualitását az előadottak jelzik — is csak akkor lesz megfelelően rugalmas, ha az alapvető elvek kodifikációja mellett, a keret kitöltését a hajlékonyabb és gyorsabh rendeleti kútfőre bizza, A törvényes kamatláb —• ugy vélem — a mindenkori országos kamatláb (Nemzeti Bank kamata), felett 2% le«hetne és negyedévenként előre megállapított számszerű mértékét a törvényes felhatalmazás keretében kibocsájtott miniszteri rendelet hirdetné ki. A szerződési kamatláb megállapításánál ejvileg a felek akarata irányadó. Kánonjogi gondolatok fonalán azonban európai jogrendszerünk egészébe beleszövődött a kamatmaximum intézménye, az az elv, hogy uzsoratörvények mellett a magánjogi törvény is elhatárolja a vonalat, amelyen tul a kamat érvényesítéséhez jogsegélyt nem nyújt, miután a maximum átlépését a tőke erejével való gazdaságellenes visszaélésnek minősiti. Nemzeti jogunk III. Ferdinánd 1647. évi dekrétumában a maximumot 6%-ban állapítja meg. Az 1868. évi 31. t.-c. ellentétben a XVIIT. században kelt uzsoratöivényekkel a kamatmaximumot eltörölte, a szerződő felek korlátlan szabadságát engedte érvényre jutni. A törvény árnyékában felburjánzott visszaélések irtására az 1877. VIII. t.-c. a maximumot 8%-ban állapit ja meg, amely intézkedés kufői erejét nézve, a kifejtettek szerint ma is formailag fennálló tételes jogunknak tekintendő. De lege ferenda nem kétsége4s, hogy a 8%^os kamatmaximumot hatályában fenntartani, helyesebben ahhoz visszatérni ma és a közeljövőben nem lehet. Másfelől azonban gazdasági leromlásunk, a nemzeti vagyon veszedelmesen kóros eloszlása idején, az életfenntartás ösztöne kényszeritőleg vezeti meggyőződésünket arra, hogy a magánjogi alany nem lehet többé az orthodox liberális iskola öncélja, a magánjogi cselekvés nem az egyén önző boldogulásának fékezhetetlen eszköze, hanem minden magánjogi tevékenység a közösség javainak gyarapításával, vagy csökkentésével, a közgazdasági élet hasznos vagy helytelen irányba terelésével jár és éppen ezért az egyetemes érdek magasságából vizsgálandó felül. Viszont ha a jelen viszonyok között kétségtelen, hogy a kamatmaximum intézménye fenntartandó, nyilvánvaló az is, hogv a kamatláb mértékének elhatárolásánál liberális, széles, a hitelélet versenyének tág teret nyújtó latitudeot kell al-