Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kamatproblémák

dig késedelmi kamatról és nem szerződési kamatról rendelkezve és így teljesen figyelmen kivül hagyva a szerződési kamatot, eo ipse- annak maximumát tárgyazó rendelkezéseket. Törvényes és jogügyleti kamatláb két merőben különböző matéria és nincs az a jogtechnikai csodakonyha, amelyben összekeverni és egyiket a másikba olvasztani, egyiket a másikból levezetni lehetne. A törvény miniszteri indokolása világosan kijelenti, hogy- „a javaslat nem helyezi hatályon kivül az nzsoratörvényaek, sem a kamatkikötést korlátozó többi törvénynek a rendelkezéseit, hanem csupán a késedelmi kamatra vonatkozó törvényes rendelkezések helyébe állit fel uj szabályokat." Nyilvánvaló tehát, hogy az 1923. 39. t.-c. amely egyébként sem tartalmaz rendelkezést a jogügyleti kamat és annak legmagasabb mértéke tekintetében: az 1877. évi VIII. t.-e. kamatmaxi mamát nem helyezte hatályon kivül. Egyetlen speciális törvény a „mezőgazdasági hitel megszerzését könnyitő egyes rendelkezések"-ről szóló 1925. évi 15. t.-e. mondja 3. §-ában, hogy a zálog-levelek kibocsátásának alapjául szolgáló bizonyos kölcsönök tekintetében a kamatláb magasságát megszorító intézkedések alkalmazást nem nyernek. E szakaszhoz fűződő indokolás szerint a konkrét esetben az 1877. A'IIT. t.-e. alkalmazását ki kell zárni, mert „a tényleges hitelezési viszonyoknak már nem felel meg és ebben a körben visszaéléstől nem kell tartani". Tehát a törvényjavaslat szerkesztői megállapítják, hogy a 8%-os maximum elavult intézkedés, de e megállapítás következményeit csupán a speciális törvény tekintetében érvényesítik: további konzekvenciákat pedig a törvénvhozás mai napig se vont le. A törvényhozási hierarchia magaslatán megközelithetetlen magányosságban sugározná tehát az 1877. VIII. t.-c. impe,rativ parancsát: a 8%-os kamatmaximumot. De a közmeggyőződés egészséges reakciója az élettel való összhangját elvesztett törvénnyel szembe n, mint már oly >okszor, most is elvégezte szükséges munkáját. Mikor gazdasági életünk kútfejéből, a Nemzeti Bankból, nemrég még* 10—11%-al buzgott — inkább szivárgott. — a hitelforrás, mikor az országban évek óta nem jött létre* olyan ügylet, amelynek kamatlába az évi 8%-ot meg- nem haladná, amikor a jogi közmeggyőződés csengő visszhangjaként a birói gyakorlat is anakronizmusként kezeli a régi kamattörvényeket, mikor végül a biróság azelőtt. 104, most is 18% késedelmi kamatot itél meg, mivel kapcsolatban önként tolni fel az érzés, hogy ne.ni lehet erkölcstelennek, vagy jogtalannak minősíteni a felek sza-