Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Kamatproblémák

84 lorizált tőke mellett ugyanezt (FII 1882, PIV 2652, 2026/24) valorizálás mellett heti 2% kamatot ítélt meg a PIV 3408/24. sz. Ítélet. Ezzel szemben legújabban a VI. tanács megint kimondotta, hogy „átértéiveit tőke után csak 5% jár (1425/ 25)", a VII. tanács, hogy „valorizált tőkeösszeg után a törvényes késedelmi kamatot meghaladó kamatkártérités meg nem ítélhető (5189/25)". Ugyanez a szellem hatja át a PV 3198/25. sz. Ítéletet, amely kamiatot nem a fölvett vételár valorizált összege után, hanem csak az átértékelés nélkül számított tőke Összege után, és pedig a fölvétel időpontjától számítva, állapit meg. Az I. tanács is a. jogerős Ítélet napjától kamatoztat, mert „a korábbi időre felperes kárpótlást nyert abban, hogv a tőke átértékeltetett". II. A törvényes kamatláb terén ködlő homály misztikus sötétsége sűrűsödik, ha továbbhatolva, a jogügyleti kamat világába lépünk. Itt természetesen az érdekelne leginkább, hogy mi az a kamatmaximum, amelynek érvényesítésére még jogsegélyt nyerünk. Centrális jogforrásunk e vonatkozásban még mindig az 1877. VIII. t.-c., amelynek 1., 3., 4. §§ a 8%-nál magasabb kamat érvényesítését meggátolják. Van is felfogás, amely ma is megtagadja még a 8%-nál magasabb kamat jogsegélyét, például a vidéki tkvi hatóságok ennél magasabb kamat bekebelezését elutasítják. Egy másik nézet szintén a törvény változatlan hatályosságát hangsúlyozza, de ugy véli, hogy a 8%-os kamatmaximumra vonatkozó rendelkezései helyébé az 1923. XXXT. t.-c. fonalán előteremtett miniszteriális kamatláb (most 18%) teendő. Ez utóbbi magyarázat nagyon hasonlít ahhoz az okoskodáshoz, amely lelkesen hirdetné, hogy a lóvonat az ideális; a „hatályos" közlekedési eszköz, éppen csak a ló helyett villanymotor ral kell járatni. Az 1877. VIII. t.-c. a 8%-es kamatmaximum hiján nélkülöz minden olyan rendelkezést, amelynek érdekében ilyen naivan mesterkélt fikciót felállítani érdemes volna. Különösen, mikor a fikció másik oldalán is sántít. A régi törvény kamatmaximumról kifejezetten a jogügyleti Kamat tekintetében rendelkezik, mig a törvényes, nevezetesen a kikötés hiján és késedelem esetén járó kamatot — összevetve az 1895.^ 35. t-e. reformáló rius intézkedésével — évi 5%-ban állapítja meg. Ezzel szemben az 1923. 39. t-e. 7. §-ában kifejezetten a kikötés hiján felszámított kártérítési kamatot szabályozza, ugy hogy gyakorlatunk az előbbiekben érintett logikai hézag áthidalásával az utóbbi — törvényes 5% — helyébe plántálta a maga heti 2, majd havi 11 '• -es kamatát — min-