Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Az ügyvédek karácsonyfája

54 Dr. Pap József Még mindig dívik nálunk az az anomália, hogy a községi- és körjegyzők valamint a segédjegyzők, akik köztisztviselők, akiknek illetményeit a törvény szabályozza s akik fizetésüket és egyéb járandóságaikat a közpénztárból kapják, fel vannak ruházva azzal a joggal, hogy a közönség részére magán munkálatokat folytathatnak és ezért a közönségtől díjazást követelhetnek. Az ügyvédi kar mindig rossz szemmel nézte ezt az illoyalis és a kormányhatóság által támogatott konkurrenciát. A községi jegyzők magánmimkálatainak megszüntetésére nagyobb akciót nem indított az ügyvédi kar mindaddig, inig a községi jegyzők javadalmazása törvényileg nem szabályoztatok. Midőn az 1904. évi XI. t.-c.-et, mely a községi jegyzők illetményeinek szabályozásáról szól. a képviselőházban tárgyalták, az ország összes kamarái értekezletre gyűllek össze Budapesten és azt a kérelmet terjesztették elő, hogy a községi jegyzők a közigazgatási ügyek terén végezi lessenek továbbra is magánimmkálatokat. de a magánjog mezején való eljárás, a perenkiviUi jogszolgáltatásban való közreműködés a fennálló törvények által szabályozóit módon, kizárólag az ügyvédet és kir. közjegyzőket Üttesse meg. Az 1904. évi Xí. t.-c. 12. §-a azonban nem vette figyelembe az ügyvédi és közjegyzői karnak ezen jogos óhaját, sőt ellenkezőleg világosan megengedte, hogy a községi jegyzők a fizetésrendezés dacára is folytathatnak magánmunkálatokat és számithatnak fel dijakat. Ezen intézkedés úgyszólván lehetetlenné teszi az ügyvédeknek, hogy oly községekben, ahol nincsenek bíróságok, letelepedjenek, mert ha ugyanazon díjért végeznék is a, falusi népnek perenkivüli dolgait, mint a községi jegyzők, a szegény falusi nép mégis a községi jegyzőhöz fog fordulni, aki jogi tudás és felelősség nélkül működik, mert az ügyes jegyző, a maga számára "biztosítani tudja az összes magánmunkálatokat, hiszen kezében tartja a közhatalom szálait. Az 1904. évi XI. t.-c. egyik főoka annak, hogy a fővárosban olyan nagy az ügyvédség túlzsúfoltsága. A törvényhozás egypár év előtt egy ujabb csapást mért az ügyvédségre az 1921. évi XXVII. t.-e.-el, amely megkönynyitette oly bíráknak az ügyvédi pályára való átlépését, akiknek nincs ügyvédi oklevele. Az ügyvédi pályára való átlépésnek ez a favorizálása a közszolgálat érdekében sem kívánatos, az ügyvédi karra nézve pedig nagyon sérelmes, mert hozzájárul az ügyvédi pálya elnépesedéséhez. Az országos ügyvédi gyám» és nyugdíjintézetnek (1908. évi XL. t.-c.) nehezen összekuporgatott kis vagyona pragmatikus intézkedéseknél fogva kizárólag állami címletekbe, hadikölesönökbe és záloglevelekbe. van elhelyezve, ez annyit