Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Gazdasági lehetetlenülés. Vételár valorizálása. Szemle az 1925. évi joggyakorlat fölött

Gazdamgi lehetetlenülés. Vételár valorizálása 39 emelkedés további fokozódásával (Jtk 15/1). Ugy, hogy nagyjából 20—25n/o-os áremelkedésnél lehetne kezdeni a gazd. lehetetlenülés vitatását. 2. Egyes körülményeket a gyakorlat olyként értékel, hogy ha bármelyikük is fennforog, azaz eladót elüti a gazd. lehetetlenülés kifogásától, bár annak pozitiv feltételei beállottak. így a szerződés teljesítése (az áru átadása; ingatlannál: a telek könyvi szolgáltatás, esetleg a fizikai birtokba-adás) után nem lehet gazipasági lehetetlenülésre hivatkozni, „mert éppen a teljesítés ténye igazolja, hogy az nem volt gazdaságilag lehetetlen" (II, MD 1923. 100). Telekkönyvi bekebelezés, birtokbavétel és vételár nagyobb részének kifizetése után nincs gazd. lehetetlenülés (V, Ml) fi!)); már leszállított árura sincsen(VII, HT 42). Lényegben ugyanazt jelenti az, hogy átadás, illetve telekkönyvi szolgáltatás után — ezirányu jogfentartás hiányában — eladónak nem lehet a vételár fizetési késedelem miatt clállania, de a fizetési késedelemből eredő kár megtérítését (vagyis a vételár valorizálását) kérheti. (VI. MD 58). Régebben utóbbit sem engedték meg (MD 1923. 10(>); ujabban, ngatlaneladásnál, többször teljesitették ezt a kérelmet (V, MD 15, 19, MD 1924. 56, ÜL 1924. 9. IX.) akkor is, ba a vevő nem volt késedelemben a vételár fizetésével (ÜL 1924. 13/1). Hasonló ingóknál is (HD 131). Kivételes tényállásnál megengedték az átadott árunak gazd. lehetetlenülés, címén visszavételét is (MD 1924. 95). Továbbá a liiteljogi tanácsok szerint már akkor sem hivatkozhatik az eladó gazd. leheletlenülésre, ha az áru ügyletkötéskor, vagy legalább a szállítási határidőben birtokában meg volt (ujabban is fenntartani látszanak ezt a helytelen felfogást IV, KJ 41, VII, K.I 52, II, ÜLhd 10; régébben határozottan: 111) 1924. 17/11, 119, K.I 1924. 15, 100, ÜLhd 1924. 5, mely utóbbi szerint ez állandó gyakorlat; de ilyenkor is szó lehet vételárbátralék valorizálásáról.) Ellenben nem ismerek ily határozatot, a magánjogi tanácsok részéről, sőt az elöltük megfordult ingatlaneladási és opciós ügyekben éppen az eladónál meglevő ingatlanra szokták elismerni a lehetetlenülést. Kizáró ok az is, ha eladó e kifogásról előre lemondott (HD 1924. 12), vagy a teljesítést ínég a lehetetlenülés beállta után is igerte (HD 1924. 109): utóbbi esetben más felfogás szerint legalább is kártérítéssel tartoznék (KJ 1924. 100). Régebben kizáró oknak nézték azt is, ba eladó szerződéskötéskor előreláthatta a vételár leromlását (f. Jtk 151), ujabban ezt ugy fogalmazzák, hogy az előreláthatóságból esetleg következtetni l. hetne arra, hogy eladó a rizikót elvállalta (HD 29). Legfontosabb valóban helytálló szempont a gazd. lehetetlenülés kizárására az, hogy eladó az egész vételárat megkapta előre, annak elértéktelenedése őt tehát nem sújthatta. Ilyenkor, még ha utóbb is kell az árut előállítania (pl. gyáros saját gyártású, még nem kész árut adott el, HD 10) avagy beszereznie, nem állhat elő a szóbanforgó kifogással (HD 22, KJ 148/1924, ÜLhd 1924. 52 ; mely szerint ez állandó gyakorlat; a contrario HD 90-böl is, mely kiemeli, hogy a vételár nem volt előre lefizetve). Kivétel áll fenn, ha az áremelkedés aránytalanul nagyobb a korona romlásnál