Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A német ingatlanjog
A német ingallanjog. Í57 fel egy alacsonyabb vételár, ugy ebből ugyanaz az eladó az ügylet hatálytalanítása folytán a vevő rovására messzemenő előnyt húzzon. Az erkölcsi elveknek az alkalmazott jogszabállyal való ilyen súlyos összeütközést* már önmagában véve amellett szól. hogy a jog alkalmazása e kérdésben nem helyesen történik. A jogrend nem szankcionálhatja az ef'ajta erkölcstelenséget, ez a turpis causa nem szolgálhat helyesen a kedvezményezés és jobb pozícióba juttatás forrásául. E kérdés hátterében nem is valami jogelméleti, jogszabály alkalmazást probléma rejlik. Gazdasági, szociális és politikai momentumok azok, amelyek e jog köpenyét magukra <"»ltve itt kívánnak érvényesülni. Az 1921—23-as években a német városi ingatlannak aranyértékben történt rendkívüli árcsökkenése főleg a berlini ingatlanpiacon az idegenek oly mérvű helytfoglalását idézte elő, amely méreteiben rendkívüli. A statisztikai adatokból különös kép bontakozik ki. A némel városi ingatlan valósággal kiszakadt a belföldi lakosság lába alól, a házaknak igen jelentős hányada került külföldiek kezébe. Ezt, a különböző szempontból érthető módon a németség szamára ellenszenves folyamatot szeretné most a német közvélemény nyomására a kialakuló bírói joggyakorlat korrigálni. A kialakult joggyakorlat e cél szolgálatában áll. Ez az eljárás azonban sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem helyeselhető. Ha a legfelsőbb német bíróság joggyakorlata helyesen fejtegeti is több Ítéletben, hogy a törvények által formálisan előirt, kötelezettségekkel szemben a jog és méltányosság elveinek megfelelő oltalomban kell a szerződő feleket részesíteni és a méltányosság kívánalmai alapján az elavult törvényes intézkedéssel szemben az élet jogának érvényesítésére törekszik, — ez a helyeselhet*") tendencia nem téveszthető össze azzal, hogy a gazdasági erők játékában kialakult pozíciót a jog utóbb megkoiTÍgálja. E tekintetben nem hagyható figyelmen kívül az a momentum sem, hogy speciálisan német márka érdekeltség révén a külföldiek arany értékben óriási összegeket vesztettek a németek iránti bizalmuk alapján. Igen helyesen mutatott rá egyik kitűnő közgazda arra. hogy a német hadikárpótlást voltaképpen nem a németek, hanem azok a külföldiek űzették meg, akik márkát vásároltak. Ha egy része ezeknek a spekulánsoknak a városi ingatlanok felvásárlása által egy jobb pozíciót tudott elérni, azt az alapvető erkölcsi és jogi elveket figyelmen kívül hagyó joggyakorlat nem foszthatja meg jogaitól. Saját jogellenes tényéböl előnyöket a maga számára senki sem kovácsolhat — ez olyan alapvető igazsága a jogászi gondolkozásnak, amelyen a német jogszolgáltatásnak sem volna szabad magát túltennie. Dr. György Emu.