Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

Változatok a V-huron 23 helyzetét (J. 10. §. 2. bek.) s hogy a korona értékcsökkenését csak „méltányosan* kell figyelembe venni. (2. §. 1. bek.). 4. A J. 14. §-ának legfeljebb „a gyengébbek kedvéért" látom 'be létjogosultságát. „A kölcsönös kiegyenlítés és a méltányosság elvét" éppen eléggé hangsúlyozza a J. általában is (2. §. 1. bek., 10. §.). Ez csak olyan, mint amikor Schumann egyik szonátája első tételének felirata így szól: „So rasch als möglich". A tétel vége felé az utasítás ez: „Noch rascher". Amire itt szükség van, az egyfelől az ingyenesség figyelembevétele a visszterhes ügyletekre szorított gazdasági lehetetlenüléssel szemben, másfelöl a J. 10. §ának 2. bekezdésében a ..gazdasági" cél helyébe a Jogi* eél felvétele, amelyben bennefoglaltatik gazdasági célú jogviszonyoknál a gazdasági, családjogi vagy örökjogi kötelezettségeknél pedig az .erkölcsi" célzat. Végre a gazdasági cél sem éppen mindig erkölcstelen. 5. „Nemzetközi egyezmény" (J. 5. §. .">. p., 43. §. 1. p.). A győztes hatalmak persze biztositották a maguk polgárai számára a valorizációt, még az állammal szemben is. Rrészben a trianoni békeszerződés és a/, annak alapján keletkezett jogszabályok irányadók. (V. ö. 1921 XXXHí. t.-c. 231. c.) Rosszul járnak azonban a semleges és szövetséges államok polgárai, Hollandiában pl. ugy tudom, sok magyar záloglevél van elhelyezve. A habom és békekötés szörnyű igazságtalanságai között 'nem legutolsó az, hogy a semlegesek és szövetségesek fizetik meg az árát a mi vereségünknek. B. A nyugdijvalorizáció súlyos problémájával foglalkoznom ehelyütt nincs terem. A kérdést persze az érdekek harcában rendszerint bizonyos egyoldalúsággal tárgyalják. E lapok hasábjai is részei e csatatérnek (v. ö. 7>r. Berezel Aladár: A nyugdijfelértékelés, mint törvényhozási probléma, Polgári Jog I. évf. 297. sk.. 370. sk. 11.: Dr. Schwartz Tibor: A nyugdijvalorizáció kérdése az átértékelési javaslatban, a jelen füzetben;. Széles jogi tudása egész fegyverzetét csillogtatja Dr. Gallia Béla az Ügyvédi Körben tartott előadásában (v. ö. Jogállam XXIV. évf. 10. füzet). A másik részen ki kell emelni Dr. Prozzcimmcr Béla erőteljes és jól átgondolt fejtegetéseit a Jogtudományi Közlöny 1925. évi 19., 23. és 24. számaiban. A vita, sajnos, hijján van a biztos ténybeli alapnak : mennyit birnak el a vállalatok saját fennmaradásuk veszélyeztetése nélkül s hogyan lehet v/i tűrhető biztossággal megállapitani ? Azok után, amikre e sorok elején rámutattam, sajnos, nem lehetünk optimisták. De akkor nem is fes/ilhetjük tul a húrt, mert ha a vállalatok a tulteher alatt összeroppannak, a nyugdíjas kevesebbet (mert semmit sem) kap, mintha szerény valorizációval megelégszik. A vállalatok teljesítőképességének megállapítására a bíróság aligha alkalmas. Ezért sok helyes van abban, hogy sematikus kulcs után kutatnak. Vájjon kell-e ahhoz a Kúria s oly ítélet, amelyei titkos vélemények alapján indokolás nélkül hoznak meg: kétlem. A Pénzintézeti Központ tekintélye és objektivitása oly kétségen felüli, hogy o feladatot nyugodtan reá lehet bizni. S akkor nem teremtenők meg azt a Ihr. Schwartz Tibor által joggal perhoreszkált praecedenst, hogy Magyarországon 1926-ban bíráskodni lehetett ugy, ahogyan csak Ccsare Baccaria fellépése előtt, a XVffl. században bíráskodtak. Dr. Meszlény Arinr.