Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

22 Dr. Mesilény Artúr s más eléggé ismert formulák önként kínálkoznak. Valahogy azonban az az érzésem, hogy a bíróságok eddig is inkább kifogásul, mint valódi indokul használták fel ezeket a gummifogalmakat, avégből, hogy más okokból elfoglalt álláspontjuknak utólagosan valami jogszerűségi szint adjanak. Ennek megvolt a jogosultsága addig, ainig kifejezett törvényszabályra nem támaszkodhattak s az ócska argumentumok lomtárában kellett turkálniok, ha nem akarták bevallani, bogy uj jogot alkotnak. De amikor az uj jogot megalkotja az erre hivatott állami szerv, minek akkor az immár szabadon járni tudó biró számára a régi mankó ? A Kúria is tudja, amit mi tudunk, hogy a per arra való, hogy a vitás jogkérdést a bíróság döntse el s hogy sohasem lehet megállapítani; vájjon azért védekezik c az alperes, mert időt akar nyerni, vagy azért-e, mert valóban azt hiszi, hogy igaza van. S jól tudja azt is, hogy fölötte veszedelmes praecedens a pervesztes félnek külön joghátránnyal sujtása csak azért, mert a pert elvesztette. A Polgári Jog ratűt számában (I. évf. 401. sk. 11.) szóvateltem a Kúria P. VII. 1885/1925. sz. Ítéletét, amely bevilágít azokba a konfliktusokba, amikbe ez a szemléletmód 'a biró lóikét sodorja. A közönséges késedelmet meghaladó vétkesség kathegóriájának el kell tűnnie a valorizációs törvénnyel, nem hogy azt mint centrális intézményt állandósítaná. Hasonló állásponton, bár más megokolással: Schwter Rudolf a Magyar Jogászegyletben megtartott előadásában. Vegyes felvágott: 1. Lehetetlenül uszó határ a 2. §. 2. bekezdésében az a kritérium, hogy a dolog pénzértéke .jelentékenyen" emelkedett. Jól figyeljünk: a keresetnek nincs helye, ha az emelkedés nem „jelentékeny". Hol kezdődik és hol végződik a „jelentékeny* emelkedés? Mi alapon döntsön a felperes, vájjon merjen-e perbe szállni? Hogyan viselje az elutasított felperes a perköltséget, amikor neki igen jelentékeny volt az emelkedés, de az ellenfélnek nem volt elég jelentékeny — clbirt volna tízszer annyi nyereséget is — s a bírónak sem elég jelentékeny? Nem volna sokkal helyesebb, ezt a veszedelmes jelzőt elhagyni s helyette a Pj. 426. £-ának némi kiterjesztésével a bíróságot feljogosítani arra, hogy a perköltséget a felek között szüntesse meg, vagy rikító esetben a felperest pernyerése dacára a perköltségben marasztalhassa is, ha ugy találja, hogy az emelkedés nem volt elég jelentékeny ? 2. Átértékelhető pénztartozás átváltoztatása kölcsönné (J. o. §. 1. p.) miért teszi a tartozást valorizálhatóvá ? Amit az Ind. mond, hogy a J. a .méltányos kiegyenlítés elvét a lehetőség határáig ki akarja terjes/leni*, először is nem igaz, másodszor igen rossz helyen terjeszt ki, amikor a nováció novatorius hatását meggyengiti. Nováció nélkül pedig nem változhatik át más jogcimü tartozás kölcsönné. 3. A pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt a felek között nem csak .lehetőleg* (J. 10. §. ut. bek.), hanem elvileg mindig ugy kell megosztani, hogy egyik fél vagyoni romlását se okozza. Hiszen ez már ki is van mondva — minden .lehetőleg" nélkül — abban a rendolkezésben, hogy figyelembe kell venni mindkét félnek, de főkép az adósnak vagyoni