Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

Változatok a V-huron. 21 beszélhetünk Voraussetzung-ról, hallgatólagos chiusula sic stantibus-ró és más efféléről. Ez a gazdagodása jogszabályainknak nem átmeneti és nem alkalomszerű, hanem állandó jellegű: az ember gyorsan felejt s pár év múlva újra esküszik a valuta stabilitására. A háború azonban — sa jnos — periodikusan visszatérő- világtörténeti jelenség s vele együll a nyomában járó pénzromlás is. Igaz, hogy a devalváció foka, módja, intenzitása és vehemenciája minden esetben különbözők s minden esetben más és más jogi reakciót váltanak ki. Ezért nem alkalmasak e jelenségek arra, hogy állandó jellegű kodifikációban, pl. a polgári törvénykönyvben nyerjenek szabályozást. Az elmélet előjoga és feladata kell tehát maradjon annak kihámozása, ami minden jelenségektől állandó és clvileges. * * * Vétkes késedelem. „A teljesítési határidő elmulasztása egymagában nem vétkes késedelem (J. 10. g. 3. bek. utolsó mondat). Tudjuk, benne áll minden magánjogi tankönyvben. Kár tehát itt kimondani, ahol nem magánjogot kodifikálunk. A mulasztást az teszi vétkessé, hogy az oly körülménynél fogva következett be, amelyért a kötelezett felelős (főkép: szándék vagy gondatlanság, polg. tkv. tjav. 906., 928. §§.). Hogy ez. mii jelent, arról könyvtárakat írlak. S hogy ez a J. szempontjából alapvető fogalom, az következik abból, hogy még a valorizációból kizárt követelést is valorizálni kell (vagy legalább lehet), ha az adóst vétkes késedelem terheli (.?. 3. §. ut. bek.). Óriási mértékű valorizáció mellett foglalna tehát állást a ,1., ha valóban azt gondolná, amit mond. Mert akkor rendszerint valorizálni kellene a kölcsönt, a belétet, a váltótartozást, a záloglevél-és államkötvénylarlozást slb., egyedüli kivételével annak az esetnek, hogy az adós a maga késedelmét exculpálni tudja. Mert hiszen mindaddig, amig ez meg nem történik, az adós felelős (polg. tkv. tjav. 928. §.), késedelme tehát vétkes s nem exculpál az, hogy fizetni nem tud (polg. tkv. tjav. 906. §.), még kevésbbé az, hogy összes hasonló természetű kötelezettségeinek nem volna képes eleget tenni. A törvénynek tehát minden kétséget kizáró módon kifejezésre kell juttatnia azt, hogy dehogy is érti ugy a vétkes késedelmet, ahogyan a magánjogi szabályok kellő figyelembevétele hijján mondotta! Mert ő vétkes késedelem alatt nyilván azt érti, amit a Kúria illető tanácsa sokkal szabatosabban „az egyszerű késedelmet meghaladó vétkesség* fogalma alá vont s ami a saját körvonalait tekintve ugyan meglehetősen nyulékony, de negatív oldaláról egészen határozott, t. i. több, mint „oly körülmény, amelyért az adós felelős'. Más kérdés, vájjon egyfelől megokolt-e, hogy a vétkességnek ily pracdomináló jelentőséget adjunk oly materiánál, ahol a vezérszó a méltányosság és az érdekkiegyenlités tokintet nélkül a vétkességre s vájjon másfelől nem volna-e a jogbiztonság érdekében nagyon is szükséges e fogalomnak élesebb körülhatárolása. Mód lenne rá, megvannak hozzá a kiesztergályozott szerszámaiitk. Dolus maim, amellyel c%dpa laki comparatur, károsító célzat, a kárenylritő kötelesség szándékos elmulasztása, a megindult per rosszhiszemű elhúzása vagy végigvitele az összos forumokon