Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

L'O ennélfogva csak az az egy kérdés támadhat, hogyan teljesül jobban a juttató foltehető szándéka: ha valorizálunk, vagy ha nem valorizálunk ? S ha igen, mily mórtékben valorizáljunk? Az eltérő elbánás tehát, amelyben a J. egyfelől a visszterhes szerződéseket a 11. §-ban, másfelől a .családi vagy öröklési jogon alapuló pénztartozásokat* a 14. §. 1. bek.-ben részesiti, helyes sugalomböl indul ki, de nincs magánjogikig végiggondolva. Valami igazság persze van a Voraussctzung-tanban. 11a az akaratkijelentést a maga korlátlanságában kellene megmásíthatlannak tekinteti ugy, ahogyan tették, igen hamar elérkeznénk — Shylockhoz. Az egész szerződésértolmezési tudomány — vagy művészet — abban áll, hogy a mondott szót ne ugy értsük, ahogyan mondták, hanem ugy, ahogyan — gondolni kellett volna. Ha tehát .mindkét fél ugyanazon téves feltevésben kötötte meg a szerződést*, hogy a korona értéke a szokásos valutahullámzások keretén tul nem változik értékében és vásárlóerejében, ugy ez a .tévedés* bizonyára „lényeges", mert „a szerződés tartalmát érintő oly körülményre vonatkozik, amelyet a közfelfogás ily szerződés kötésénél fontosnak tart" s a tévedő is annak* tartja. A polg. tkv. tjav. 77G., 778. ij-ai értelmében tehát tévedés címén megtámadásnak volna helye, ba a szerződést nem értelmezhetjük ugy, hogy a felek akarata már eleve csak a valorizáció fenntartásával irányult a kötött pénzösszegre és ebben az értfiemben volt egyező. Az erre vonatkozó akarategyezést azonban csak akkor szupponálhatnók a feleknek, ha a szerződéskötés idejében a pénz értékváltozásának lehetőségére gondolhattak volna. Mert erre nem gondolhattak, azért van a valorizációnak az az utólagos jogsegély-jellege, a praetori ..judicium dabo", amelyet a fennálló béke-magánjog tételei nem fednek. xVzok a változások, amik a gazdasági viszonyokban a béke stabil állapotában beállhaltak, nem igazolták oly szabály megalkotását, amely a kikötött pénzszolgáltatás összegének módosításával járt volna. A fikció, amire szükségünk van, az, hogy a szerződést ugy kell elbírálnunk, mintha a felek annak megkötésekor kikötötték volna, hogy a háborúval járó gazdasági válság esetében gazdasági leheletlenülés okából elállásnak, a kötelem tartalmi módosításának van helye s a pénzadós annyi mai koronát fog fizetni, amennyi az akkori pénz vásárló-erejével egyenlő. De minthogy a praetori utólagos jogsegély a másik félre váratlan és esetleg elviselhetetlen terhet ró, annak a helyzetét sem lehet figyelmen kívül hagyni s így a jus acquum valahol a középen keres kiegyenlítődést. A valorizáció tehát nóvum, amiként nóvum az a tényállás is, amelyre alkottatott s nem fér bele sem a kártérítés, sem a clausula sie stantibus keretébe, sem más békebeli jogi kathegóriába. Csak az nem nóvum, hogy a jognak élni és a megváltozott viszonyokhoz simulni kell és hogy ott, ahol a szerződés belső intenciója szerint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között bizonyos észszerű aránynak kell lennnie (de csakis olt és ez hiányzik a Kúria kijelentéseiből), ezt az arányt a bíróság utólag is helyreállítani köteles, ha azt a megváltozott és elöre nem látott körülmények egészen kivételes mértékben felborították. Csak e határok közt