Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

17 Az állam részéről kimondott non po$9zmmus természetszerűleg visszahat mindazokra az adósokra, akik a másik oldalon az állam hitelezői. A biztosítótársaságok azt a sommit, amit a J. a biztosítottaknak juttat, éppoly keserves kínnal tudják csak előteremteni (ha egyáltalán tudják), mint a munkaadók a magánalkalmazottak nyugdijának valorizációjára szükséges összegeket. A számok kétségbeejtően beszélnek. Egy kis izelitő az az adat. hogy a budapesti tőzsdén jegyzett papírok az lu2">. évben értékük 28"/o-át — abszolút számokban négy billió koronái — vesztették el. Pedig a szanálás 1024. júliusában kezdődött s a lemorzsolódás természetszerűiéi; az elején volt a legkevesebb. Ily körülmények között érthető, hogy a J. indokolása „attól tart", hogy törvény nélkül a valorizáció nj terekre is átterjed. Valóban : utána kell néznünk, hogy ne fejjük addig a tehenet, amig belepusztul. E sivár gazdasági háttér teszi érthetővé, hogy a valorizációs törvényjavaslat — a non valorteando — oly nagy buzgalommal igyekszik elhitetni saját alapgondolatának egyenes ellentétét. Amikor a hitelezőtől elveszi, ami öl magánjogi elveinkből folyólag kétségtelenül megilletné, akkor ugy tesz, mintha juttatna neki valamit, ami tulajdonkép nem jár. A kénys/.erárfolyam gondolatál helyezi előtérbe, amikor senki sem gondol arra, hogy ne koronában kelljen fizetni, hanem csak azon töpreng, mennyi korona a szolgáltatás megfelelő ellenértéke. Amikor valorizálunk, akkor is névértékben fogadjuk el a koronát, csak azt valljuk, hogy a körülmények ilyen és ilyen változtával a pénzbeli ellenszolgáltatás egyensúlyát csak nagyobb mennyiségű korona fizetésével lehet helyreállítani. Xem véletlen a J. 2. §-ában az átértékelés fogalmának az a meghatározása, hogy adott esetben a ..magánjogi pénztartozás összegét a névértéknél magasabb összegben lehet megállapítani". Látnivaló, hogy ide befurakodott a .névérték" fogalma, de nem n korona névértékeként, hanem a követelés tiHSzegének névértékeként s ezzel ki van vetkőztetve ez a tisztán magánjogi kérdés eredeti alakjából s át van öltöztetve pénzügyjogivá. E maszk alatt húzódik meg a/, a felismerés, hogy a magyar gazdasági élet a valorizáció terheinek elviselésére képtelen. A eivilistát erősen izgatja a valorizáció magánjogi konstrukciójának kérdése.1) Kártérités-e ? A hallgatólagos dausula rebus sic stanlibus esete-e V Van-e oly magánjogi szabály, hogy szolgáltatásnak és ellenszolgáltatásnak egymást ki kell egyenlitenie, egyensúlyban kell tartania ? Szerintem egyik sem áll. Részletek helyett csak a vezérmotivumot ütöm meg: nem kártérítés, mert az eredeti kötelem fennmarad és meri konkrét kár igazolása nem mindig kívántatik meg, nem ismerünk hallgatólagos clausula rebus sic slantibus-t, mert akkor nemcsak a pénzelértéktelenedés, hanem bármely más lényeges körülmény megváltozása is megdöntené illetőleg a másik fél részén megfelelően súlyosbítaná a kötelmet s nem ismerjük az egyensúly szabályát, mert akkor minden hátrányos ügylettől szabadulni lehetne. ') V. 5. Dr, Wolf Frnö érdekes fejlcjrctcscit: Néhány tooritikus megjegyzi-? a valorizációs javaslat jogi alapproblémáihoz, Polgári Jog, I. óvf. 3-40. gk. 1. 2