Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - Változatok a V-huron. (Tépelődések a valorizációs törvényjavaslat fölött.)

18 Dr. MeszUny Artúr Miért igazságos tehát a valorizáció ? Mi az a magánjogi szemléletmód, amelybe ez a gondolni fenntartás nélkül belefér? Emlékezzünk: amikor még — 1915—16-ban — a Kúria ugy nyilatkozott, hogy a háború egymagában nem teszi lehetetlenné a szerződősek teljesítését, tehát azok betartandók ugy, ahogyan köttettek, a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága egy-egy kötést hatályosnak mondott ugyan ki, de csak az időközben beállt áreltolódásnak megfelelő magasabb vételár megfizetése mellett. A Kúria a gondolatot csakhamar magáévá tette. Ugy találta, hogy sem az nem volna igazság, hogy az eladó visszaléphessen 8 ezzel ;t vevőt az áruhiányból folyó kalamitásoknak tegye ki, sem az, hogy a vevő potom áron jusson hozzá a drága és ritka áruhoz. Ezért hatályban tartotta a kötést, de — valorizálta a vételárat. Akkor persze még nem igy hívták. Tette ezt abból kifolyólag, hogy a felek az ügylet megkötésekor ily áreltolódásra nem gondolhattak, de ha gondoltuk volna, ugy bizonyára nem fix árban, hanem a mindenkori piaci árhoz többé-kevésbbé közelfekvö árban állapodtak volna meg s mivel a felek tiszteségesen felfogott érdekének az adott körülmények között inkább felel meg az ügylet fenntartása, mint felbontása, tehát a tényleg nyilvánított akarat helyébe a/l •a szerződési akaratot kell szupponálni, amelyet mint tis/.tességes emberek feltehetőleg nyilvánítottak volna, ha tudták volna, mi fo^ következni. K nyomon elindulva, egy sor kérdésre vetődik villámszerűén éles fénysugár. Mindenekelőtt magam is azokkal tartok, akik súlyos hibának tekintik, hogy a J. 11. §-a a gazdasági lehetetlenülés szabályait kodifikálni akarja.1) Ez nem hivatása a valorizációs törvénynek és a mai tisztult birói gyakorlattal szemben fölösleges is, mert semmi veszély nem fenyegeti az államot, vagy más adóst abból az irányból, hogy a gazdasági lehetetlenülés fogalmát esetleg túlfeszítik. De meg — legalább is a túlnyomó forgalmi jelentőségű visszterhes ügyletek korában — a szabályozás a feje tetejére állítja a logikai ranglétrát, mert az általánosabb fogalmat, a gazdasági lehetetlenülést, a különösebbnek, a valorizációnak egy részletkérdésévé degradálja. Sőt: egyszerűen jogszabállyá teszi a Windseheidféle Voraussetzung tanát, amikor egész általánosságban az ellenfélnek elállási és a bíróságnak szerződésmódosító jogot ad már akkor, ha a szerződés alapjául szolgáló bárminő feltételezés meghiúsult, feltéve, hogy ez által a nyereségben és veszteségben aránytalan eltolódások állottak elö. Ez rosszabbított felújítása a laesio enormis intézményének, amellyel kereskedelmi törvényünk már végleg szakított. (280. §.) Mellesleg: az egyik fél részén aránytalan nyereség, a másik részén aránytalan veszteség cumulative vagy csak alternative érlendő-e ? A .1. szövege az elsőt, indokolása a másodikat támogatja. Nyilvánvaló, hogy az egyik félnek lehet aránytalan nyeresége anélkül, hogy a másiknak ugyanilyen vesztesége legyen (pl. a vevő nem fizette meg előre a vételárat s igy az vagyonában maradt és valorizálódott, de az eladó a nála raktáron maradt U Igy különösen l>uroghi />ei/> jogászegyleti előadása és Jogi. Közi. 1925. évi 24. az. (187. L); Xádos Litettó ugyanott: Márkot Otbvér „A gazdasági lehetlenülés a valorizációs javallatban", Polgári Jog I. évf. 357. sk. I., kiválóan lucidus okfejtéssel.