Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / Tartalommutató - 1926 / 1-2. szám - A nyugdijvalorizáció kérdése az átértékelési javaslatban

12 Dr. Schwartz Tibor tokába és élvezetébe jusson, mely megélhetése szempontjából megfelelő gazdasági értéket képviseljen. Félő, hogy — bár az arányszámok tekintetében még semmi pozitív adat nem áll rendelkezésünkre, — mégis a ÍI részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél, hol a birói megállapítás ki lesz kapcsolva, az átértékelt nyugdíj különösen az alacsonyabb fizetési kategóriáknál, a megélhetés szempontjából számbavehető gazdasági értéket alig fog képviselni. Nem tartom szerencsés intézkedésnek a törvényjavaslatnál, hogy külön elbánás alá veszi a részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél alkalmazott nyugdijasokat, szemben azon nyugdíjas kategóriákkal, kiknek nyugdiját a javaslat 23. §-a értelmében a bíróság fogja átértékelni. Ez utóbbi kategóriák ugyanis, már csak az eddigi birói gyakorlat tapasztalatai alapján is kedvezőbb, vagy jobban mondva méltányosabb elbánásban fognak esetleg részesülni; mert itt a 23. §. lehetővé teszi, kapcsolatban a 10-ik §-al a hitelező, tehát a nyugdíjas vagyoni helyzetének mérlegelését: azt a célt, melyre a pénztartozás keletkezésekor szolgált; valamint az életfenntartás költségében a járandóság megállapítása óta bekövetkezett emelkedést. Ezeknél a nyugdíjasoknál tehát adva van a bíróságnak az összes körülmények szorgos és körültekintő mérlegelésének a lehetősége, mely körülményt nem rontja le az, hogy a javaslat (23. §.) ezeknél és elrendeli a megállapított arányszámok figyelembe vételét. Itt tehát a javaslat teljesen helyes nyomon halad, mert számol töbhé-kevésbbé a nyugdijkötelcm sajátos jellegével; — míg a 19. §-ban megjelölt kategóriáknál a rideg arányszámok elve alapján, csupán a vagyon gazdagodás mérvét veszi tekintetbe, azon az alapon, hogy az illető részvénytársaságnak vagy szövetkezetnek, milyen °/o arányában sikerült békebeli vagyonát .átmenteni. Kn tehát mindezekre való tekintettel, szemben Dr. Frosz-" vimmer Béla nagyérdekü fejtegetéseivel (Jogtudományi Közlöny 23-ik szám 1925. évfolyam), azt a consequentiát vonom le, hogy a javaslat 23-ik §-ának rendelkezései alá vétessenek a részvénytársasági és szövetkezeti alkalmazottak is: mert bár perek számának apasztása lehet helyes eél kitűzés, azonban ezen cél elérésének áldozatáld nem szolgálhat a minden körülmények között szem előtt tartandó anyagi igazság. De mérlegelendőnek tartom azon körülményt is, hogy a vagyon kisebb, vagy nagyobb mértékben való átmentése, nem szolgálhat minden körülmények között biztos,mértéknek arra nézve, hogy az illető vállalat elbirja-e azon terheket, melyek a nyugdijak méltányos felemelésével járnak.