Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Valorizáció váltóperben és váltóper után

109 hátik- arra, hogy az alapügylet föltételei értelmében az effektív külföldi valuta kiköttetett és €|z alapon nem követelheti az effektív valutára szóló marasztalást. Viszont a Kúria alperes vétkes fizetési késedelme esetén ném a váltóban kitett fizetés, hanem a tényleges fizetés napja szerinti átszámítás szerint marasztal.' Elvi alapjaiban — a késedelmet mint elvi előföltételt nem említve, amelyet egyébként elég liberálisan állapítanak meg —, a döntés hejyes, de a gyakorlati megoldás egy ponton dogmatikusan hibás, gazdaságilag az adóst ok nélkül károsító. Értjük ellenben azt, hogy Kúria ilyenkor a külföldi valutát a tényleges árfolyam napja szerint rendeli átszámitandónak, ahelyett a másik, a Kúria ítélkezésében egyébként (P VII. 1537, 1925.) föllelhető másik megoldás helyett, hogy az átszámitás a váltóban kitett fizetési nap árfolyama szerint történjék és az ezen valuta most már magyar koronában fennálló tartozás valorizáltassék. Dogmatikusan ez hibás annyijban, hogy a késedelem ténye a fizetési napot nem tolhatja ki és a fizetési napon a teljesítés elmaradása csak a kártérítésre kötelezhet. Ez a kártérítés — és itt van az adós esetleges ok nélküli károsítása — a magyar korona késedelem alatt beálló értékveszteségének megtérítése. Ez pedig, ha az illető külföldi valuta a késedelem ideje alatt Züriehhez képest is emelkedett — ami pl. a nálunk gyakori cseh 'koronatartozásoknál elég sürü eset volt — kisebb összeget eredményez, min! amit az időközben zürichi viszonylatban is értékesebbé váilft külföldi valutának a- tényleges fizetés napja szerinti átszámitás mutat az adós terhére. A fizetési napon való átszámitás és folytatólagosan a magyar korona valorizálása az adóst mentesiti a külföldi valuta értékemelkedésének terhe alól és azután a magyar korona értékromlásának terhét rója az adósra. Mászóva] a Kúria gyakorlata be nem vallottan kizárja a devalorizálást, amit egyébként kifejezetten is megtagad. Ka pedig igazság a valorizáció, ugyanezen alapon igazság a devalorizáció is. Sajnos, a gyakorlat a devalorizáeiói illetően ott tart, ahol a valorizáció előbbi korszakában: nincs oly jogszabály, amely a devalorizációt előírná. (P. TV. 1268 1925.) Önkéntelenül eszünkbe jut Eötvös Károly mondása, akire rásütötték, hogy nincs oly paragrafus, mint amire ő hivatkozott. „Elég baj, meri kellene lenni", volt rá az utolsó magvar táblabíró válasza. (Lásd ez ügyben a Kúria P. VII. 2247 192,"). sz. határozatát és az ugyanott hivatkozott előző döntéseket.) A konkrét tényállás alakulása folytán _ a magyar korona valorizációját állapította meg a Kúria P. VTT.