Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1925-ben. 2. r.

100 csak a konkrét viszonyok közötti kamatpótlás rendezését célozta, a vasút tartozásait illetően e keretben tett különleges rendelkezés nem érinti a Vüsz 95. §-án alapuló felelősségből folyó kártérítési kötelezettséget. (360., 6682/24.) A gyakorlat azonban elvileg ma is csak akkor valorizál, ha „a kártérítési kötelezettség már a kár felmerülte idején kétségtelen volt, a vasutat az egyszerű késedelmet meghaladó vétkesség terheli és ba az elveszett ingóságokat a károsult annak idején igazolt vagyontalansága miatt nem pótolhatta". (P. IV. 6682/24.^ A vétkesség mint a valorizáció feltétele a fogalmak konstrukciójának deplacementja következtében más jogterületen is szerepel, a vétkességi elv merevsége azonban különösen szembeszökő a vasúti gyakorlatban, akol a culpa speciális mérlegelése következményeként, bíróságaink az esetek többségében továbbra is megtagadták a valorizációt és ezzel a kártérítést megfosztották restituciós jelentőségétől. Megállapította például a bíróság, hogy a vasutat nem térbeli a fizetési késedelmet meghaladó vétkesség, ha a kárfelszólamlást csupán öt hónap után intézte el (P. IV. 3419/24.), de még akkor sem, mikor 23 hónap eltelte után intézte el és ezt a késedelmet sem igazolta'. (P. VII. 4421/24.) Bár a vétkességi priustól nem tud szabadulni, de azzal, bogy azt teljes szigorúsággal kezeli és hogy egyéb feltételektől is eltekint, nagy haladást jelent a P. IV. 6428/24. sz. ítélet, amely vétkes késedelmet állapit meg már azért, hogy a vasút a felszólamlással esedékessé vált fizetési kötelezettségének eleget nem tett, aminek jogi következménye, hogy ex időtől a korona értékcsökkenése folytán felmerült kárt megtéríteni tartozik, függetlenül még attól is. hogy módjában volt e felperesnek az árut annak elvesztésekor beszerezni. A valorizáció mertékét a méltányosságra hivatkozva a fenti Ítéletben a különbözet 50%-aban, a perindítás késedelme miatt íü%-ban (P. V. 6682/24.) állapítja meg, viszont teljes mértékben valorizál a I'- IV. 6362/24. sz. határozat azon megállapítása kapcsán, hogy alperest a kereseti podgyász elvesztésében vétkes gondatlanság térbeli és hogy a károsult sem a/, elveszéskor, sem azóta nem volt abban a helyzetben, hogy a veszteséget a neki járó kártérítés hiányában pótolja. A fejlődés, amint látjuk, egyenesen haladt, a méltányos valorizáció irányában — a' valorizációs törvényjavaslat drasztikus intézkedései, sajnos, végképen elvágják ez egészséges tendencia útját. Az elvesztett árura eső fuvardíj ugyanolyan pénznemben térítendő vissza, amelyben a feladó azt fizette. (P. VII. 4218/24.) Filmküldemény a vasúti fuvarozás szempontjából a „drágaságok" fogalmába nem vonliató. (P. IV. 1090/23.) Az a körülmény, hogy a vasúti kocsiból jelentős sulyu, különféle árut el lehetett, tulajdonítani, a köteles gondosság hiányát, vétkes gondatlanságot jelent. (P. IV. 1633/24.) A vasút felelős a nyitott kocsin való fuvarozás közben elkövetett, nem is feltűnő lopásokból eredő hiányért is. (P. VII. 4218/24.) Viszont nem állapíttatott, meg a felelősség, mikor a vasúti kocsit, amelyben az áru érkezett, a feladó választotta ki s a kocsi beázott, de a feladó nem bizonyítja, hogy a kocsin a kiválasztáskor a hibák nem voltak meg. íP IV 4615/24.) A Kt. 38."). §-a a szállítmányozó felelősségét a közveteti szállítmányozó tényeiért csak a1 culpa in eligendo eseteiben állapítja meg. A Curia továbbmenőleg mégis kimondotta a szállítmányozó