Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Uj magán- és kereskedelmi jog Törökországban

97 i művét kivonhatja súlyos erkölcsi okokból, ha a kárt megtéríti a károsultaknak. Ez a jog azonban személyhez kötött és át nem ruházható. A szerző azonkívül minden jogátruházás ellenére jogosítva van minden olyan eljárást megakadályozni, mely arra irányul, vagy olyan hatású, hogy művének tőle származását elhomályosítja, vagy a mű tartalmát megváltoztatja, megcsonkítja oly módon, hogy ezáltal erkölcsi érdekei jogtalan és súlyos sérelmet szenvednek. Ezek a jogok a művészi, illetve tudományos személyiség védelmét célozzák. Az eddig ismertetett rendelkezések a művészi, a szellemi tulajdon és a művészi egyéniség fokozottabb védelmének helyes irányát követik. Jellemző azonban a mai eszmeáramlatokra és különösen az olaszországi viszonyokra', hogy amint az államról van szó. az egyéni jogok teljesen háttérbe szorulnak. Az 55. §-a a rendeletnek kimondja, hogy a. szerzőt illető jogokat közérdekhői királyi rendelettel az állam, a tartományok és a községek kisajátíthatják, kivéve azt a jogot, hogy a szerző életében a munka közzététessék. Szóval kisajátítás utján nem lehet a szerzőt a közzétételre kényszeríteni. Ezt a kormányhatósági kisajátítást éppen azért, mert szellemi tulajdonról van szó, igen veszélyesnek tartom. A megfogható dolgoknak kisajátítását is csak másképpen ki nem eiegithető fontos közérdekből lehet helyeselni és ezt az intézményt a szellemi javak terére átvinni, veszedelmes kísérlet, még akkor is, ha ez az intézkedés inkább arra az esetre vonatkozik, mikor a szerző a szerzői jogát átruházta és a jogutód a1 reá bízott szellemi értéket nem a közérdek szempontjából kezeli. Ifj. J)r Szigeti László. * Uj magán- és kereskedelmi jog Törökországban. A Koránszurák és a bölcsek igazmondásai alapján ítélkező ottomán bíróságok megvesztegethetősége és hosszadalmassága még néhány evvel ezelőtt is közmondásos volt és arra vezetett, hogy a világkereskedelem érdekében a sberiffbirodalomra rá kellett kényszeríteni a kapitulációkat avégből, hogy a nyugati kulturországok polgárainak megfelelő jogszolgáltatást lehessen biztosítani. A kapitulációk az egyezményes államok polgárainak törökkel vagy más állambelivel való jogvitáit kivették a belföldi igazságszolgáltatás alól és külön úgynevezett konzuláris bíróságok elé utalták. A lausanne-i béke ezeket az egyezményeket eltörölte, azonban egyuttal a régi szokásjogot is mellőzték, úgyhogy a régi helyébe egy uj, ideiglenes bírósági szervezet lépett, amelyik éberen őrködik a judikatura tisztasága felett. 15.000 bírósági tiszt viselő látja el ezt az uj szolgálatot, akik GüO bíróság személyzeteként működnek. Közülük 160-nak hatásköre olyan, mint az angol békebiráké és falvakban látják el hivatalukat. A többi bíróság városokban székel és I. fokon látják el valamennyi közpolgári, kereskedelmi és büntető ügyet. A régi felehbezési bíróságokat eltörölték és a/ I, bírói Ítéletek elleni felehbezések közvetlenül az Eskisehir-hen székelő főtörvényszékhez kerülnek, amelynek 32 tagja van, és amely tárnicsokban vizsgálja felül az I. bírói Ítéleteket, Ezen felül az ország 0 felügyelőségre van osztva, amelyeknek élén Í—X felügyelő, illetve 1 főfelügyelő működik, akinek feladata az, hogy a törvénykezés menetét ellenőrizzék és a panaszokat az igazságügyminiszterhez továbbítsák. Bármelyik polgárnak1 jogában áll vélt sérelmével közvetlenül az ügyészséghez fordulni, amelynek az esetet haladéktalanul meg kell vizsgálnia és az ügyet elintéznie. Az uj köztársaság azonban nyilvánvalóan nem akar ezen