Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Richesse oblige

95 rendszerünk teljes félretételét követeli, azokkal a jog szemponjából nem kell foglalkoznunk. A mai jogrendszer keretén belül azonban számos eszme merült fél a kiáltó vagyoni aránytalanságok megszüntetésére. Ogilvie a nagy adókban, Stuart Mill a jövedelem egy részének állami lefoglalásában, H, Spéncer pedig a földtulajdon nacionalizálásban látja a megváltó gyógyszert. A német u. n. államszocialisták, élükön Adolf Wagnerrel, a vagyonhalmozás szándékos és tervszerű megakadályozását követelik. (Finanzwiss. u. Staatssocialismus 718.) Ugyanez a célja az angol Fabian society-nek is. A legtudatosabban azonban a francia szolidaristák foglalkoztak e kérdéssel, az ő elméletüknek alapvető problémája a gazdasági igazságosság (la mstíce sociále) megvalósítása. Apostoluk Leon Bonrgeois, a Philosophie de la Solidarite-ben azt tanitja, hogy az igazságnak el keli vennie, egyesektől azt, amit — vak testvére - - a Szerencse nekik, mint felesleget adott és másoknak kell azt juttatni, akiket az jogosan megillet. Az egész elmélet abbé] a Comte-i tételből indul ki, hogy mindannyian a társadalom iránti különféle kötelezettségekkel terhelve jöttünk e világra. Hogy mik ezek a kötelezettségek, mi a tartalmuk és kivel szemben terhelnek minket, azt a szolidar isták szerint a törvény határozza meg. Ők csak az alapelveket adják, amik abban a képben sűrűsödnek öszsze, hogy a társadalom a kölcsönösségen alapuló biztosító társaság, amelyben a jó ég a balsors közösen viselendő. Ök hangoztatják, hogy a modern tulajdonnak szociális funkciói vannak a régi egyéni önző domínium e,x jnív quiritummal szemben. A szolidarista tannak er/ a legerősebb érintkezési pontja a tételes magánjoggal. (Gide ós Kist: (lesehiclite d. volkswirtsehaftliche Lehrmeinungen (543—671.) A ricliesse obiige francia szokásmondásból pedig, mely eddig csak morális kötelesség volt, mert mindenki lelkiismerete szerint Önmaga birálta el, hogy mivel tartozik vagyonánál fogva embertársaival szemben, — igy lesz az idők folyamán mindig szigorúbb és mindig ter hesebb kötelezettséget megalapító jogi norma. II j. Di. Nagy l)<'zsö. (Folytatjuk.)