Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 3. szám - Richesse oblige

94 érdekes tanulmányában (Zur Génealogie der Angriffe auf das Eigentum; Archív für Soc. wissenschaft und Soc. politik XIX. 251) ismerteti azokat a szellemi mozgalmakat és törekvéseket, melyek ezt a kérdést megoldani igyekeztek. A reformáció ideje alatt volt a fordulópont, mert addig csak vallási és erkölcsi alapon akartak a bajon segiteni. Így a zsidók közigazgatási intézkedéssel, az n. n. szombat- és az ünnepévvel, amikor is nem volt szabad a földet művelni s ami magától nőtt, az a szegényeket iliette. Az uj testamentum is át meg át van szőve hasonló felfogása tanokkal és intelmekkel: „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön" —• „ha valakinek sok adatott, sokat követelnek tőle.". (Luk. XII. 48.), majd később az egyházatyák a tulajdonjog legfőbb sajátságát, a sza^ bad használatot vonják kétségbe, mint pl. Sz. Basilius: „Az éhesé a kenyér, amit birsz, a meztelené a köpeny, a mit őrizel, a szükölködőé az ezüst, amit rejtegetsz. Azért okozói oly sok embernek jogtalanságot, akiken segíthetnél". Á középkori franciskánusok pedig egyenesen a javaknak a szegények közötti szétosztását követelik és mindenféle birtoklást, különösen a pénzét tiltják: valóságos koldusszegénységet akarnak. Ezen valláserkölcsi eszméknek aszketizmus az alapjak s így egy negatív kommunizmus fogalma alá sorozhatok. A reformáció után megváltoztak a viszonyok és más nézetek keletkeztek a vagyoni aránytalanságok megszüntetésének kérdésében is. A középkor végén u. i. az igények alaposan megnőttek, miknek kielégítésére természetesen a legmegfelelőbb az egyéni tulajdon volt. A nagy reformátorok, Luther és Kálvin nyíltan a magántulajdon híveinek vallották magukat és ez a nézet még a francia forradalomban is uralkodó volt, mert hisz annak tanítómestere, Rousseau, a tulajdonjogot a polgári jogok legszebbikének tartja és az emberi jogok deklarációjának 17. §-a is azt nyilatkoztatja ki, hogy: „A tulajdonjog sérthetetlen és szent jog". Az egyházi és világi nagybirtokok forradalmi konfiskálása sem szociális, hanem politikai lépés volt, sőt a feudális jogok eltörlésénél is óvatosan különböztettek a szuverenitási jog és birtokjog között. Saint-Simon-nal indul meg a támadás a tulajdonjog ellen, me(ly aztán a kollektivista, kommunista, sőt anarchista tanokban kulminál. Minthogy ez utóbbi tanok — különösen a pozitív kommunizmus — a mai jog-