Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1926 / 3. szám - Kamatproblémák
90 kakaaznunk. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a hitelezőnek rendszerint éppen oly üzleti tevékenysége a pénzkölcsön nvujtása, mint a gazdának vagy kereskedőnek termékei vagy áruja eladása: # ha megütközünk azon, hogv e vonatkozásban maximáljunk, következetes, hogy ha már egvéb okoknál fogva a pénzzel kereskedő üzletvitelébe avatkozunk is, azt óvatosan és módjával tegyük. r' Jogérzetünket hiába kérdezzük, hol cövekeljük le a tilalomfát jelentő korlátot: választ erre csak az élet, a gazdasági praxis adhat. 'Az élet utal arra, hogy a kamatláb korlátozása, másfelől szigorú leszorítása közt lényegbevágó különbség van: az előbbi határt szab a gazdasági erők károssá fajuló csapongásának, az utóbbi azok szabad fejlődését csirájában dermeszt] meg. Minden olyan törvényes intézkedés viszont, amely a gazdasági élet szabadon fejlődő formáit a maga papirosbetűi által emelt korlátok közé akarja szorítani, veszedelmes, legjobb esetben meddő eredményre jut. Vagy áttereli a tisztességes forgalmat a titkos, álarcos zugügyletek mellékutcájába, vagy végső esetben eléri azt a negatívumot, hogy a gazdaság egyik ágát megfojtotta. Semmi esetre sem képes a jogviszonynak azt a pozitív oldalát szabályozni, hogy a törvényes olcsó kamattal ugyanannyi pénz vagy áru álljon rendelkezésre, mint a gazdasági erők versenyében kialakult természetes kamatláb mellett. Szóval az alacsonnyá szorított kamatmaximum hatása sohasem fog az adósok helyzetének könvnyitésében jelentkezni, hanem a hitelező — nálunk különösen a nagyon várt külföldi hitelező — elkedvetlenedésében, visszariasztásában, végeredményben a hitelélet megbénulásában. A megoldást keresve induljunk ki abból, hogy a törvényes kamatláb az az egyensúlyi pozíció, amelyétől kamatláb ingája a hitelező és adós érdekeinek eredőjeként elfoglal. E pozíciótól csak egy lépés választ el annak a vonalnak meghatározásáig, amelynek széléig a hitelező érdekszférája felé kilenghet még az inga, anélkül, hogy ez érdek érvényesítését méltánytalannak, vagy erkölcstelennek tartanok. A törvényes kamatláb felett öt százalék jelezné véleményem szerint a jelen viszonyok között a kamatmaximum vörös vonalát, amelyen tul jogsegélyt a törvény nem adna. A kérdést kodifikáló kamattörvény, amint azt a törvényes kamat meghatározása tekintetében jeleztem, csupán az elvet szögezze le, a törvényes kamathoz hozzáadható százalék mértékét itt is a
