Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 2. szám - A részvényes kisebbség védelme. 2.r

Próbaidő jelentősége abban áll, hogy annak tartama alatt a szolgálati viszonyt mindkét fél rögtöni hatállyal bármikor felbonthatja. Amidőn a rendelet azt mondja, hogy a próbaidő tartama egy hónapnál hosszabb időben nem állapitható megr akkor ezen rendelkezés világosan azt jelenti, hogy azon időr amelynek tartama alatt a szolgálati viszonyt mindkét fél rögtöni hatállyal bármikor felmondhatja, egy hónapnál hosszabb időben nem állapitható meg. Viszont, amidőn a felek azon kikötéssel szerződnek, hogy a próbaidőnek nevezett idő lejárta után bármelyik fél jogositva van nyilatkozni a tekintetben, vájjon a szolgálati viszonyt továbbfolytatni kivánja-e vagy sem, akkor tulajdonképen nem is állunk próbaidővel szembenr mert hisz a felek akarata szerint, ami pedig a szerződés értelmezésénél elsősorban irányadó, egyik fél sincs jogositva a kikötött idő alatt bármikor megszüntetni a szolgálati szerződést, ami a próbaidő valóságos ismérvét képezi, hanem a felek csak arra vannak jogositva, hogy a határozott időtartamra kötött szolgálati szerződés tartamának lejárta után nyilatkozhassanak a szolgálati viszony továbbfolytatása tekintetében. Ha tehát a felek egy konkrét esetben, pl. egy évi próbaidőt kötöttek ki, ugy tulajdonképen kettős irányban rendelkeztek : elsősorban a szolgálati viszony időtartamát egy évben állapították meg, másodsorban ezen egy évben meghatározott szolgálati időtartamot próbaidőnek nyilvánitották. Ha már most megállapítható a feleknek azon egyező akarata, hogy az egy évi szolgálati időtartamnak „próbaidőnek" való nevezése dacára egyikük sem értelmezte ugy a szerződést, mintha annak tartama alatt bármikor, bármelyik fél jogositva lenne felbontani a szerződést, vagyis, ha megállapítható, hogy a „próbaidő" szó használata csak ezen szó jogi jelentőségének téves felfogására vezethető vissza, ugy kétségen kívül teljes mértékben joghatályos a feleknek arra irányuló egyező szerződéses akarata, hogy a szolgálati viszony egy évre kötött határozott időtartamú szolgálati viszonynak minősül, amelynek leteltével mindkét fél jogositva van dönteni azon kérdésben, hogy vájjon a szolgálati jogviszonyt folytatni kivánja-e és magától értetődő, hogy a szolgálati viszony csak az esetben alakul át határozatlan időtartamra kötött szolgálati jogviszonynyá, ha a téves szóhasználattal próbaidőnek nevezett, de valójában határozott időtartamra kötött szolgálati viszonyt mindkét fél egyező akarattal folytatja. Feltéve azonban, hogy a felek tisztában voltak a próbaidő jogi jelentőségével és ennek tudatában kötöttek ki a rendeletben megengedettnél hosszabb, tegyük fel: egy évi próbaidőt, ez esetben sem lehet ezen kikötést egyszerűen érvénytelennek tekinteni. Mert valamint olyankor, amidőn a felek