Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - A részvényes kisebbség védelme. 1.r

(i Dr. Bcc^ Salamon 100.000 K volt az értéke, ugy az alaptőkefelemelés keresztülvitele után a részvényre eső vagyonhányad 90.000 K-ra vagy még kisebb összegre sülyedhetett vissza. Az egyes részvényes tehát a maga részvényei értékében az alaptőkefelemelés keresztülvitelével kétségtelen rövidséget szenvedett, amely megrövidülés egyensulybahozható csak azáltal lett volna, ha a teljes uj kibocsátású részvénymennyiséget részvénybirtokaik arányában a régi részvényesek vették volna át. Ezen az uton azt a hátrányt, amit a régi részvényekben szenvedett a részvényes, teljesen kiegyenlitette volna az az előny, amihez az uj részvény folytán jutott. A kiegyenlítésnek ez az egyszerű metódusa azonban a gyakorlati életben, talán a családi részvénytársaságok kivételével (bár uj tőkeérdekeltség bevonása esetleg itt is más képet teremlett) sohasem történt meg. Teljesen indokolt és érthető, ha legalább az érdekeikkel törődő részvényesek a felvizező alaptőkefelemelésnek a tulajdonukat képező részvények értékére gyakorolt káros befolyását, a részvényben inkorporált társasági vagyonhányad megcsökkeutését maguktól igyekeznek elhárítani, illetve az elhárítás eszközéül az uj részvények átvételét a maguk számára biztosítani. Amint ismeretes, a mi részvényjogunk a részvényeseknek uj részvény kibocsájtása esetén az elővételi jogot az uj részvényekre nem biztosítja. Egyik-másik részvénytársaság alapszabályai ezt az elővételi jogot a részvényeseknek megadják, de legtöbb esetben az alapszabályok ez irányban'épugy hallgatnak, mint maga a kereskedelmi törvény. A részvényesek jó részben a hangulatkeltés problematikus értékű érdekvédelmi eszközére voltak utalva. A részvénytársaságok éppen a hangulatkeltés ódiumától tartva, a legtöbb esetben kisebb vagy nagyobb mértékben törvényi és alapszabályi kötöttség híján is figyelembe vették részvényeseik érdekét és a kibocsájtásra kerülő részvénymennyiséget vagy annak egy részét a régi részvényesek számára biztosították. Elég sürü volt azonban az az eset, amikor a részvénytársaság közgyűlési többsége a maga hatalmi súlyával élve, a régi részvényeseknek elővételi jogot nem biztosított. Egy ilyen eset alkalmából merült fel a Curia hivatkozott döntése. A Curia indokolásában, a mi fentebbi kifejtésünkkel egyezően, előbb reámutat arra, hogy az esetben, ha az uj részvény kibocsájtási árfolyama a részvénybelértéknek megfelel, akkor az elővételi jog elvonása a régi részvényesre nem sérelmes, mert bár a részvények számának növelésével, illetve az uj részvények idegen kézre jutásával a részesedési aranyszám megváltozik ugyan, mégis a társasági vagyon annyira gyarapodik, hogy az ő kisebb hányadának éftéke ugyanaz marad, majd folytatja a kir. Curia, hogy az esetre azonban, ha a régi részvényesek rendelkezésére nem bocsátott uj részvényeket mások (egyes személyek vagy pedig