Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 1. szám - A részvényes kisebbség védelme. 1.r

A részvényes kisebbség védelme 5 a határozatnak alapul fekvő jogpolitikai intenció ellen, bár éppen a jogpolitikai intenciók terén látunk bizonyos ellenmondást az elérni szándékolt cél és az elért eredmény között, amire alább még ki fogunk térni, de a kritikai szembefordulás a jogpolitikai intenció megvalósítására igénybevett jogtechnikai eszköz helyességével szemben történik. Nem a dolog lényegéből folyik, hanem a pénzromlás kísérő jelenségeire vezethető vissza, hogy a részvényes kisebbség védelmének egyik ütköző pontjává vált az alaptőkefelemelés esetén a részvényeseknek az uj részvényekre való elővételi joga. Ha az uj részvények kibocsátási árfolyama matematikai pontossággal történnék, ez azt kívánná meg, hogy a részvénytársaság valóságos vagyoni helyzete (tehát mindennemű titkos tartalékok) felbecsülésével állapittassék meg és osztassék el a meglevő részvények számával, hogy igy a részvény úgynevezett valóságos belértéke pontosan kipuhatoltassék. A szigorú matematikai pontosság a tárgyi javak becslésénél minden körülmények között meglevő több-kevesebb pontatlanság miatt ugyan sohasem érhető el, de a becslés ingadozása a gyakorlati életben mégis csak tolerálható. Az uj részvények kibocsátási árfolyama azonban nem egy szigorú matematikai számítás eredményeként jelentkező átvételi ár megszabásával történt. Tudjuk, hogy a részvények tőzsdei árfolyama is mindenkor, vagy a legtöbb esetben alatta maradt az átértékelésnek és a tőzsdei árfolyam ném érte el a részvények belső értékét. A kibocsátási árfolyam felső határa pedig szükségszerűen a tőzsdei árfolyam volt, mert senkisem lett volna esztelen, hogy a tőzsdei árfolyamnál magasabb árfolyamon vegyen át uj részvényeket, amikor a tőzsdén ennél alacsonyabb áron szerezheti meg ugyanezen papírokat. A gyakorlati helyzet pedig akként alakult, hogy az uj részvények kibocsátási árfolyama elég jelentékenyen alatta maradt a kibocsájtás idejében érvényes tőzsdei árfolyamnak. Ekként a ki bocsátási árfolyam tehát nemcsak, hogy nem érte el a belértéket, hanem még a belértéknél alacsonyabb tőzsdei árfolyam magasságáig sem jutott el. Ennek a magyarázata a részvénytársaságok abbeli igyekezete volt, hogy a háborús osztalékpolitika folytán jelentéktelenné zsugorodott alacsony osztalék rekompenzációja gyanánt a társaságok az alaptőkeemelés révén kívánták részvényeseiket valamelyes számbajöhető előnyhöz juttatni. Az alacsony osztalékok vezettek tehát a részvénytársaságok úgynevezett felvizezéséhez. Ez a felvizezés annak folytán, hogy az uj részvények vételára fejében kisebb fizetés volt eszközlendő mint amekkora értéket jelentett az egy-egy részvényre eső társasági vagyonhányad, lényegében eltolták a régi részvényesnek a társasági vagyonban való osztozását. Ha valamely részvénynek a kibocsájtás előtt a társasági vagyonnak a részvényre jutó hányada alapján