Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Plósz Sándor 137 szobrász tehát ingyen dolgozott, de egyébként is, ha a község tulajdonjogot szerzett volna is, a sokszorosítási jog a szerzőé marad, ha erről is kifejezetten le nem mond. Abból, hogy a szobornak levelezőlapon lévő lefényképezését a szobrász megengedte, ilyen lemondás nem következtethető. A művésztől függ, hogy milyen sokszorosítást enged meg, vagy néz el és milyet nem. Hogy a reprodukálás rtem művészi, kezdetleges, durva, az csak a művész erkölcsi kárát növeli, valamint az is, hogy csomagoló papírnak, tehát ilyen alantas célra használják. (Bayeux-i törvényszék.) Sz—i. Jogélet PIÓSZ Sándor f A magyar jogtudomány külföldön is ismert és elismert representativ man-je dőlt ki Plósz Sándor halálával. Irodalmi jelentőségéről lapunk legközelebbi számában fogunk hálás kegyelettel megemlékezni. A budapesti ügyvédi kamara Jókai ünnepe. A centennarium alkalmából a budapesti kamara díszközgyűlésen hódolt Jókai emlékének. Dr. Pap József elnöki megnyitója után dr. Baracs Marcell, a kamara elnökhelyettese, tartotta meg emlékbeszédét, amelyet teljes szövegében közlünk. Tekintetes kamarai közgyűlés! Tisztelt ünneplő közönség ! . Az idő erősebben rohan és több emberenergiát fogyaszt, mint valaha. Napok alatt nagyobb változások mennek végre, mint korábban évtizedekben, komor lett az élet és ünneptelen. Ebben az ünneptelen időben jöttünk össze, hogy Jókai Mór születésének 100-ik évfordulóját megünnepeljük. Ha ünneplés vigasságot jelent, ugy nem ünnepelünk. De ha ünnep: a magunkbaszállás, az érdemnek megbecsülése és azoknak a lelki tulajdonoknak és vezető eszméknek méltatása, amelyek a mai leszállottságból ismét a régi magaslatokra emelhetnek és ha ünnep: azoknak a férfiaknak tisztelése, akikben ezeknek a megváltó erényeknek és eszméknek megtestesítőjét szemléljük, ugy ma a munkának és becsületnek, a bizakodásnak és élniakarásnak, egyben a magyar génius örökkévalóságának ünnepét üljük. <' Jókai Mór nagy iró volt, nagy magyar, nagy ember. Emmerson a „Representative Men* előljáró essayjében kifejti, hogy nagy embereknek jelentősége nem annyira :az ő közvetlen hatásukban, mint inkább a befolyásban nyilvánul meg, amelyet mint' eszméknek szimbólumai és repre-