Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

128 A valorizáció — vétkesség — gazdagodás ? 200 dollár erejéig perel egy pénzintézetet azon az alaponT hogy a pénzintézetet megbízta azzal, hogy Amerikában élő fia részére utaljon át 200 dollárt. Felperes a 200 dollár egyenértékét az intézetnek megfizette. Az intézet a 200 dollárt igénylés alapján meg is kapta (ez nem tűnik ki teljesen tisztán)T de a kifizetés Amerikában a Curia ítéletéből ki nem tünő, de az alperes terhére nem eső okból elmaradt. A Curia már most a felek között létesült ügylet jogi minősítését kutatta és-, megállapította, hogy a 200 dollárra vételügylet nem jött közöttük létre, hanem csupán megbízás és e megbizás lebonyolításának elmaradásához azt a következményt füziT „hogy az átutalás az alperes hibáján kivül lebonyolítható nem volt, jogszerű folyománya csak az eredeti állapot viszszaállitása lehet, vagyis az, hogy az alperes visszatérítse felperesnek azt az összeget, amelyet attól a megbizás adásakor átvett és pedig abban az értékben, amellyel a befizetett összeg abban az időpontban birt, amikor az alperes visszatérítési kötelezettsége beállott". (P. VII. 5636/1924.) Ez az álláspont kétségtelenül elüti a felperest a pénz lefizetésí időpontja és az alperes visszafizetési kötelezettségének időpontja között eltellett idő alatti pénzromlás megtérítésétől, noha a pénzintézet a dollárok birtokában nem szenvedne sérelmet, ha az itélet őt az általa megkapott dollárok kiadására kötelezné. El kell ismerni az itélet indokainak jogdogmatikai helyességét, de már az in integrum restitutio elvei csak csonkán érvényesülnek, ha a felperes a pénzét nem az átadás időpontja, hanem egy későbbi időpont szerinti értékben kapja csupán vissza, ami egyértelmű azzal, hogy pénzét bizonyos részben nem kapja vissza. Önellenmondás az olyan restitutio, amely — ha csak részben is — nem restituál. Hogy mi az elfogadható jogi alapja annak, hogy. a pénzintézet a meg nem itélt értékkülönbözettel gazdagodjék, azt belátni nem tudjuk. A saját álláspontunk mellett — és a határozat helyes megvilágítása iránti kötelességnek is eleget teendő, — meg kell említeni, hogy a hivatkozott határozat feloldást rendel és a tényállás tisztázására tágabb körben rendel el bizonyítást, mint ami az indokolásbeli álláspontjának megfelel. A határozatban elfoglalt, fentebb szószerint idézett álláspontból folyóan csupán az a kérdés lett volna bizonyítandó, hogy mi volt a korona zürichi árfolyama azon időpontban, amikor-a megbizás teljesítése meghiúsult és ezzel a visszatérítés kötelezettsége beállott. A Curia feloldó végzése azonban további bizonyítást is rendelt, és ezzel nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy ne csupán a megcsonkított időtartamra eső valorizáció ítéltessék meg. B. 8. - .-