Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Eégydij — nyugdíj 129 Kegydij — nyugdíj. Felperes újságíró harminc éven keresztül teljesített lapvállalatánál szolgálatot. Munkaképtelenné válása után a kiadó vállalat havi kegydijat folyósított számára. Felperes keresetében nyugdíj eimén a folyósított összeg valorizációját kérte. A valorizációt mind a három bíróság megítélte. A Curia megállapította, hogy felperesnek nyugdija nem volt, csupán kegydija, de ennek valorizációját is kimondta a következő indokolással: A kegydij keletkezésére nem azonos jogi természetű ugyan a nyugdíjjal, mert a nyugdíj a magánalkalmazottaknál a többi szolgálati járandóságokhoz hasonlóan rendszerint szerződésen, vagy az ennek kiegészítő részét képező nyugdijszabályzaton alapszik, mig a kegydij önkéntesen vállalt szolgáltatás; rendszerint nyugdíjigény hiányában, de a teljesített szolgálatokra tekintettel, minthogy azonban mind a kettő ugyanazt a célt szolgálja amennyiben ugy a nyugdíj, mint a kegydij a megélhetés biz tositását célozza, minthogy továbbá az alperesi vállalat az emiitett kegydijat a felperes részére hosszabb időn keresztül kiszolgáltatta és nem vonta kétségbe azt, hogy arra a felperes élete fogytáig számithat, minthogy végül az alperes által fizetett havi 500 K a pénz értékének időközben bekövetkezett nagymérvű csökkenése miatt azt a célt, amelyre adatott, be nem tölti: nem sértett a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor a peresfelek vagyoni viszonyainak és a méltányosságnak figyelembe vételével a felperes részére az alperes által 'eddig rendszeresen fizetett kegydijat az Ítéletében kitett öszszegre felemelte és alperest abban marasztalta. Alaptalan alperesnek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság a kereseti kérelmen túlterjeszkedett, amikor felperes részére a követelt nyugdíj helyett kegydijat itélt, mert nem forog fenn túlterjeszkedés, ha a bíróság, amint az a jelen esetben történt, a keresetbe vett szolgáltatással egynemüt itél meg, mert továbbá a felebbezési bíróság által megítélt kegydij a felperes által keresetében követélt és az eljárás során felemelt nyugdíj összegét meg nem haladja. (P. II. 3582/924.) Az ultra petitum ügyében az indokok nem megnyugtatók, különösen nem az összegszerűség tul nem lépését említő utolsó érv, mert lényegben túlterjeszkedést jelent, ha a keresetbe vett kölcsön helyett mondjuk—keresetbe nem vett vételárat ítélne meg a bíróság és a túlterjeszkedés meg volna állapitható akkor is, ha a vételár cimén megítélt összeg egyeznék is a kéresetileg megítélni kért kölcsönösszeggel. A túlterjeszkedés nem egyszerű számszerüségi kérdés, de jog9