Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

A 86. sz. döntvény revíziója elé 127 szásság lenne a felperes elutasítása, mikor a biróság felperesnek igazát látja, mint az, hogy ultra petitum itél a biróság. A háborús gyakorlat az ultra petitum tilalmát más területeken is lazította (kártérítés megítélése, noha csak teljesítés kéretett). A dogmatika zsákutcába vezetne — de ettől a bíróságot józansága visszatartotta. B. S. A 86. sz. döntvény revíziója elé. Mult számunkban hírt adtunk arról, hogy a 86. sz. döntvény újólagos megvitatás alá kerül. A megváltozott jogtelfogást illusztrálja a Curia P. VI. 5971/924. sz. határozata, amely kimondotta, hogy a baleset időpontja szerinti munkabérek alapján kiszámított baleseti kártérítés (havi 88 kór.!) a per folyama alatt bekövetkezett pénzromlás ellensúlyozásául valorizáltan ítélendő meg. És folytatja <;kként : Ez a döntés nem ellenkezik nevezetesen a m. kir. Curia 86. sz. polgári teljesülési döntvényének a rendelkezésével sem, mert ennek a teljesülési döntvénynek a rendelkezése szerint csak a baleset folytán már megítélt járadékot nem lehet a sérült személyén kivül eső körülményeknek, nevezetesen a gazdasági viszonyoknak időközben beállolt változása alapján birói hatáskörben felemelni, vagy leszállítani. A még meg nem iléli baleseti járadéknak átértékelt megítélését azonban a döntvény nem zárja ki. (P. VI. 5971/924.) Ezen határozat szerint a 8ö. sz. döntvény tulajdonképen a már ítélettel befejezésre juttatott baleseti kártérítési ügyet ujrafrissitését tilalmazná. A döntvény azonban nemcsak perjogi, hanem magánjogi akadályait is látta a baleseti járadék valorizálásának. A magánjogi akadályokat ez a határozat elejti. Érdekes azonban, hogy az előzetes végrehajthatóság helytfoghatósága kérdésében ez a határozat is kitart amellett, hogy a balesetjáradék sem tartási, sem élelmezési kötelezettség fogalma alá nem esik és így az előzetes végrehajthatóság mellőzendő. A döntvénynek a valorizáció megtagadásának okául felhozott fő elméleti indokát tehát a határozat még mindig fenntartja, noha maga a rendelkező rész már egész más felfogást mutat. • B. S. Valorizáció — vétkesség — gazdagodás ? A Curia gyakorlatában a valorizáció jogalapjára egységes gyakorlat nem alakult ki. A VII. tanács azonban a maga Ítélkezésében következetesen a vétkesség alapjára helyezi a valorizációt és pedig ugy elvileg, mint a részletkérdésekben (pl. a vétkessé válás időpontja egyúttal a valorizálás kezdőpontja). A vétkességi jogalap, amely a valorizációs gyakorlat első stádiumában kétségtelenül jó szolgálatqkat teljesített mint a valorizáció megítélésének elméleti megindokolása —- nem fogadható el mint a valorizáció sine qua non feltétele. Különösen megnyilvánul a vétkességi jogalap abszolút kívánalmának helytelensége, amikor a valorizációt a biróság vétkesség hijján megtagadja — és ezzel együtt nyilvánvaló ajándékot juttat a valorizáció alól fölmentett félnek. Jellemző e tekintetben a következő eset: Felperes