Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Ingó-jelzálogjog 117 leltárban felvett anyag-, illetve árumennyiséget a későbbi években is, tekintet nélkül a készletek tényleges változására és a mindenkori készletek tényleges beszerzési árára, a megnyitó mérlegben kitüntetett értékben lébet számba venni. Következik továbbá ezen rendelkezésből az is, hogy az értékcsökkenési tartalékalap dotálásánál a későbbi években a megnyitó mérleg értékei veendők alapul. Rendkívül méltányos ezen szakasz azon további intézkedése, hogy amennyiben a megnyitó mérlegben kitüntetett érték kisebb mint a tényleges beszerzési, illetőleg előállítási ár, ami gyakori eset lesz pl. házaknál, akkor értékesítés esetén csupán a tényleges nyereség vonható adó alá. Dr. Rapoch Géza. SZEMLE. Jogalkotás. Ingó-jelzálogjog. Minden jogintézmény célja annak a gazdasági vagy társadalmi szükségletnek, amely életre hivta, lehető tökéletes kielégítése Ingó zálogjogunk azáltal, hogy a zálogtárgy birtokbaadásához ragaszkodik, az intézmény fejlődését a kézizálog formájában merevítette meg, gyakorlati jelentőségét korlátok közé szorította és rendeltetésének betöltésére nagymértékben képtelenné vált. A természetüknél fogva értékes és hitelalapnak predesztinált dolgok tekintélyes része, fizikai tulajdonságánál, vagy gazdasági rendeltetésénél fogva alkalmatlan arra, hogy a tradíció áltaj alapított zálogjog tárgya legyen. A kereskedő vagy iparos üzleti berendezését, gépeit, szerszámait, bútorát, a. gazda háziállatait, fundus iustruktusát ipara vagy gazdasága folytatásánál nem nélkülözheti és igy azokat exisztenciája veszélyeztetése nélkül a hitelező birtokába nem bocsájthatja. Pedig nemcsak az adós, de a hitelező, sőt a gazdasági élet harmóniájának érdeke is az olyan megoldás, amely amellett, hogy biztosítja az adós részére a zálogtárgy termelőértékét, nem szűnik meg a követelést dologilag biztosítani. Ennek az érdeknek jogi kifejezője az ingatlanzálogjog intézménye, merőben inkonzekvens tagadása kézizálogként kialakult ingó zálogjogunk. Az ingó jelzálog tehát a hitelnek azt a jogi formáját létesítené, amelynél a biztosítékul adott zálogtárgy az adós birtokában marad. A gazdasági élet a, maga elevenbe vágó problémáit rendszerint maga oldja meg és nem vár a jogalkotás rendezésére. A hitelező jogosítványainak dologi védelme, a zálogtárgy átvétele nélkül, mindig népszerű gondolat volt és a legkülönbözőbb megoldásokat provokálta. A pactum reservatii dominii formájában, mikor az elzálogosító színleg eladja azt a dolgot, amit el akar zálogosítani, úgyhogy birtokban maradjon, a vevő pedig visszaadja, a tulajdonjog fenntartásává,]. Vagy pedig mikor a hitelező megveszi és igazi • tulajdonosának bérbe adja színlelt szerződések segít-