Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

Fizetés- és nyugdijvalorizáció 105 Fizetés- és nyugdijvalorizáció. (Kritikai glosszák a jvMkaturához.) Dr. Blmi György. 1. A szolgálati jogviszonyból eredő pénzköveteléseken szemléletesen kitűnik, mennyire reménytelenül vívták minálunk a valorizációs igazság harcát annak legmeggyöződésesebb hivői is. A legtöbb, amit mondani mertem1) abban a kérdésben : köteles-e a munkaadó emelni a fizetést, ha a pénz romlik ? — csak ennyi volt: igazságos lenne,2) de úgyse remélhető, hogy ez az igazság — általánosságban — érvényesüljön. Csak szűkebb körben látszott ez a fizetésemelési kötelezettség egyéni igazságérzetek pium desideriumából pozitív joggá kijegeeedni. T. i. éveken át folytatott állandó gyakorlata volt a munkaügyi bíróságoknak, hogy a generális fizetésemelésekből3) nem szabad egyeseket kihagyni, még a felmondásban levőket sem. Vagyis a leromlott fizetés valorizálására („emelésére'*) irányuló igényt, jogilag nézve, csak a munkaadó tetszésétől függő feltétellel (ha ő úgyis általános fizetésrendezést4) eszközölt) és csak az ő tetszésétől függő mértékben (amennyire ő úgyis emelt a többieknek) adták meg az egyes alkalmazott számára. Ennyit igazán nehéz lett volna a munkaadóra méltánytalannak tekinteni. Gazdaságilag ez nagyjából egyet jelentett azzal, hogy csak a gazdasági életben úgyis kialakuló országos bérnivóig segiti meg a jog az alkalmazottat: tehát nem befolyásolja, nem igyekszik vezetni a bérviszonyok alakulását, csupán azt akadályozza, hogy egyes alkalmazottá-, kat munkaadójuk a pénzromlás kihasználásával még az alá nyomjon le.5) (Közbevetőleg rá kell mutatnom arra, hogy dacára az immár vagy egy éve beállott s már nyilván fennmaradó korona-stabilitásnak, amely mellett ujabb fizet^svalorizálási J) „Pénzromlás «s szolgálati szerződés", Jogállam 1924. március. -) Korrektivumok amugyis : 1. A munkaadó (rendszerint) felmondhat, őt tehát csak a felmondási időre terheli az „emelési" kötelezettség, ami alig lehetett túlságos teher; 2. ahol mégis az lett volna (hosszú, felmondhatatlan szerződések stb.): ott nyitva állt volna a szerződés fennmaradása mellett a méltányos mérséklés, vagy pedig — a gazdasági lehetetlenülés analógiájára — a szerződés felbontása. 3) Amelyek a pénzromlásos időben természetesen igen süriin követték egymást ós természetesen csak látszólag voltak „emelések", tényleg •csupán annyira-amennyire visszajavitották a reális bért régebbi nívójára. 4) A .rendezés" jpapírkoronában persze mindig .emelés'1 volt. ,-• 6) Idevágó régebbi határozatokat idéztem az 1. j.-ben emiitett helyen. Ujabbakat láss pl. Schwartznál: „Az alkalmazottak stb." c. füzetében, II. kiadás 3G - 37. lap. Cf. HD. 1924. 102. sorsz. C) is, bp. tvszék 38. P. 3533/1924. sz. 1924. május 6.