Polgári jog, 1925 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1925 / 3. szám

104 Álföldy Ede tartani és bizonyára még azért a sok papirosért is kár, amit a rengeteg ellenkérelem irásbafoglalása fölemészt. Hihetetlenül hangzik ugyan, de sajnos, nem tréfa az az állítás, hogy az ellenkérelem előterjesztésére vonatkozó szabályt a gyakorlat akárhányszor olyan babonás hódolatban részesiti, amelyet a Pp.-nek korszakalkotó intézkedései is megirigyelhetnek. Nem tartozik a ritkaságok közé, hogy pld. felebbezési tárgyaláson a felebbezö fél ellenfele nem hozott irást arról, hogy neki az elsőbiróság Ítélete ellen nincsen semmi kifogása. Erre ugyan már abból is lehet biztos következtetést vonni, hogy az illető nem felebbezett az ítélet' ellen és csatlakozási kérelmet sem jelentett be, de a tanácselnök a törvényié való hivatkozással rosszaló fejcsóválások között felfüggeszti a tárgyalást és utasítja a mulasztó ügyvédet a hiány pótlására. Van azután lótás-futás, amig a bajba jutott ügyvéd papirost és tintát kerít, hogy a nevezetes okmányt megszerkessze és mint valami trónbeszédet fölolvassa, mert enélkül — ugy látszik — a tárgyalás tökéletlen volna. A túlhajtott törvénytisztelet kinövései között nem utolsó helyen van az a furcsaság sem, amely szerint még felsőbb bírósági ítélet indokolásában is találkozunk néha annak a bizonyára fontosnak tartott ténynek a lelkiismeretes megállapításával, hogy „az alperes ellenkérelmét írásból fölolvasta", sőt teljes megnyugtatásunkra néha még azt is megtudjuk az indokolásból, hogy az ellenkérelem hol és milyen jel alatt található az iratok között. A külön pcrfölvételre és az ellenkérelemnek külön iratba foglalására vonatkozó szabálynak a törlése semmi hátrányt nem okozna, sőt jelentékeny egyszerűsítést és megtakarítást eredményezne. A Pp. rendszerének és alapelveinek sérelme nélkül is elég módot lehet találni az eljárás célszerű egyszerűsítésére.