Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A budapesti magántisztviselők szociográfiája

Legény- és leányélet Amint a fiúgyerek tizenötödik éve felé közeledik, bajusza ütközni kezd, egyre többet settenkedik a legények körül. Figyeli viselkedésüket, utánozza szokásaikat, eleinte csak messziről és titokban a vele egykorúak között, később azonban mind közelebbről és merészebben. Igen érdekes kor ez a népéletben: átmenet a gyermek- és legénykor között, küszöbe a kettőnek, amelyet azonban sem egyik, sem másik nem hajlandó intézményesen elismerni. Legényjogok, legénykötelességek: mi az egyik, mi a másik? A legénynek joga van az utcán és társaságban is dohányozni, ivóba, játszótérre, fonóba, fosztóba, táncba, lányosházba járni, lakodalomban résztvenni, a »báldba« leányt meghívni, májusfát állítani, szentivántüzét ugrani, a vasárnapi sétában szerepelni, legényruhában pompázni... És még mennyi örömet, élvezetet, szabadságot nyújt a legényélet! Még a vele járó kötelesség sem teher, hanem büszkeség: a közélet több, mint féljogú tagja lett. Baj esetén a községet védi, a kintlevőséget őrzi, tüzet olt, ünnepekkor a templom feldíszítésére zöld ágat hord, körmenetekben a zászlókat viszi, kalákamunkákban résztvesz, tavasszal a határjárás és forrástisztítás ünnepies munkáját intézi és még sok-sok minden egyebet, ami nemcsak munkát és fáradságot, hanem a férfias versengés és élet örömét is jelenti. Mind e jogok teljes élvezetébe azonban csak az avatással lép a legény. Ennek határideje pedig a betöltött 18-ik év. A bekáfolás« néhol nagyon egyszerű, a Balatonfelvidéken pl. puszta áldomásfizetésböl áll, amelyet az új legények fizetnek a régieknek. Veszprém megyében az új legény a többiek közül keresztapát is választ magának. Ez jobbjával megfogja az új legény jobbját, baljával pohárból pár csepp bort önt fejére, közben >valamit« mond s a két legény ettől kezdve élte végéig keresztapámnak és keresztfiamnak szólítja egymást. De hogy mi az a »valami«, amit a kereszteléskor mondanak, azt még eddig sehonnan sem ismerjük, pedig talán volna benne érdekesség. Vasmegyében az újévi regölés befejezése után tartják meg a legénykeresztelőt: a kocsmában előbb elfogyasztják a közös keresményt, aztán a 18 éves fiúk sorba állanak, bort hozatnak, mindegyik megtölt egyegy poharat s ezt annak a legénynek adja, akit keresztapául fogad; ez a kezét a fiú vállára teszi, a bort megissza, aztán kezet fogván a legénnyel, ezt mondja: »Szerbuc, keresztfiam, legény vagy!« Ettől kezdve aztán joga van a lányosházakhoz s a táncba eljárni. Nógrádmegyében az avatandót »keresztapja-, pár csepp borral megkereszteli, aztán a régi legények felé fordulva kijelenti, hogy az ő keresztfia mától fogva legényszámba megy, nem szabad tehát a csutoráspipát szájából kiverni, sem pedig »megriasztani«, ha leánnyal beszélget. Abaujban a felavatandót 2—3 legény lábánál fogva megragadja s a mestergerendáig felemeli: >feltusolja«. Esztergommegyében pedig láncot vetnek át a mestergerendán, egyik végét a felavatandó derekára erősítik s a másik végét megfogva, felhúzzák a mennyezetig. Ipolyságon hat botot csapnak a felavatandóra, s közben egy üveg bort ásnak a szoba földjébe. Ezt a bort azonban csak a következő évi legényavatáskor ássák elő és isszák meg közösen. Az ősi szertartások tehát mind jobban leegyszerűsödtek és ugyanezt tapasztaljuk a leányavatásnál is. Ez t. i. ma már csak egyszerű háziünnepség: tizennegyedik születése napján vacsorát ad leánytársainak, amelyen a legidősebb maguk közé fogadja, apja pedig a ház előtt leássa a lánycégért, egy tarka, szalagokkal díszített sudár fát annak jeléül, hogy lánya eladó sorba került, megnyílt tehát a kapu a legények látogatásainak. Az egy iskolába járó legények és lányok eddig kölcsönösen tegezték egymást, a legényavatástól kezdve azonban a leánynak ez a joga megszűnik s kendezéssé, magázássá, sőt néhol még ma is bátyámozássá illedelmesedik. Ha a leány a tegezést fenntartja, a legény vagy megmondja neki »áperté<, hogy őt most már ne tegezzé, vagy egy idősebb nőrokonával megüzenteti. Ha azonban a tegezést továbbra is fenn akarja tartani, ezt bejelenti a lánynak s a lány anyjának is és ha a beleegyezést megkapja, pár nap múlva egy liter borral látogatóba megy s a lánnyal pertut iszik. így van ez pl. Szatmárban; a visszautasítás nem sértés, nem ok a haragra, de mégis annyit jelent, hogy a legényt nem kívánják vőnek. 1 A lányok »mátkatál< küldésével lépnek egymással szoros barátságra. Díszesebb tányér ez, amelyre tészta- és gyümölcsféléket tesznek. A mátkatálat egy kis lány viszi, s ha elfogadják a felajánlott mátkaságot, valamit kivesznek a tálból s mást tesznek helyébe. Ettől kezdve aztán komáknak szólítják egymást, a kis lány pedig keresztanyának és keresztapának szólítja őket, mert a mátkatál legénynek is felajánlható. A mátkatál küldésével megkötött komaságnak néhol ma már egészen más módja van: a lányok narancsot és virágot cserélnek egymás között, a legényekkel pedig almát vagy hímestojást. A komának szólítás ezután is kötelező. Az ifjúság legegyszerűbb mulatságai közé tartoznak a vasárnapi és ünnepnapi legényséták: 10—12 főből álló csapatokban, az út egész szélességében összefogózva s magukat részegnek tettetve, dalolva-ordítva járják az utcákat, főkép a maguk fertályát és ilyenkor minden arra tévedő más negyedbelibe belekötnek. Vagy játszani, dalolni mennek a faluvégi mezőre. Egerben a legénysétákon a leányok is résztvesznek, de vannak külön leányséták is, Cigándon pl. a május elsejei mise, Somló vidékén a fehérvasárnapi litánia után s Zimányban húsvét első napjának délutánján kezükben felszalagozott zöld ágat tartva, páronkint hosszú sorban összefogózva végigjárják az utcákat s közben csak ez alkalomra szóló nótát énekelnek. Csíksomlyón ez a szokás néhány év óta új színt nyert >>az ezer székely leány napjá«-n: július 8-án a közeli és távoli székely falvak leányai ünnepi ruhába öltözve a városba vonulnak, utánuk sorakoznak a falu legényei is, aztán ősi székely táncokat és játékokat mutatván be, este hazaszekereznek. Ezeket a vasárnap délutáni leánysétákat Szeged vidékén és a drávamenti községekben a leányfürdés helyettesíti: az egy bandába tartozó leányok a helyet és időt a legények elől eltitkolva egyenkint kilopakodnak az előre megbeszélt folyórészre, úgyhogy a legények már csak a dalolva visszatérő lányokkal találkozhatnak. Itt-ott azonban közös legény- és leánysétákkal is találkozunk. Kalotaszegen például a legények és leányok páronként összefogódzva járják az utcákat; közben-közben a vezető pár megáll, »aranykaput« csinál, mire valamennyi zöldág, zöld levelecske-pár végigbúvik alatta. Ezeket a legény- és leánysétákat más vidékeken a »játszó, cica, cécó« váltja fel. A délutáni istentisztelet után kezdődik és késő estig tart. Résztvesz benne a falu mindkét nemű fiatalsága, még a gyerekek is, sőt az idősebbek is ki-kijárnak gyönyörködni. Dalolás, cicázás, labdázás, játék a kitöltője ennek a szintén ismerkedő, párválasztó délutánnak, melyről páronként, kézenfogva nótáznak haza. De vannak táncos cécók is. A sárközi leányok például a mezőre mennek s ott körbe fogódzva, énekszó mellet lassú, forgó táncot járnak; később maguk közé eresztik az ott settenkedő legényeket is és rövid közös tánccal fejezik be a cécót. Másutt a legények és leányok egymás után bekiabálva indulnak csapatosan a falu közterére, vagy a falu gyepesére, aztán rövid beszélgetés, danolászás után csoportonként különböző játékokba, majd táncba kezdenek. Az ismerkedés egyéb alkalmai még a fonók, kukoricahántók és tollfosztók s az ezeket követő játékos, táncos befejezések is. Ezeknél a lányoknak is megvan a joguk, hogy a nekik tetsző legényt, akivel megismerkerni, vagy akivel jobban összejönni akarnak, meghívják, vagy valamely idősebb aszszonnyal meghívassák. Idegen falubeli legénnyel már nehezebben megy az ismerkedés. A lányokra nézve csak szüleikkel tett látogatásokon, kézfogón, lakodalmon vagy aratásraszegődésen lehetséges, a legények azonban télen átszánkóznak a szomszédos falvakba, bemennek a házakba eladó fát vagy borjút keresni. Ha lányosházhoz kerültek s megtetszik nekik a lány, a család hamar kitudja személyes és vagyoni viszonyaikat. Majd biliét küld a legközelebbi bálra s ha a leányok elmennek, az az ismerkedés elfogadásának jele s a dolog a szokás szerint tovább haladhat. A palócok külön alkalmat teremtettek a más falubeli fiatalság összeismerkedésére. A szomszédos falvak legényei és leányai »vendégség«-re lépnek egymással; minden lánynak van egy vendéglánya s minden legénynek egy vendéglegénye és télen minden falunak megvan a maga meghatározott napja, amikor vendégséget rendez a más falubeli fiatalság részére. Itt-ott még- a hasonló célú »leányvásár«-ok is fenntartották magukat; a magyar leányvásár azonban nem olyan hozománymutogató leánykiállítás, mint az oláhok gainai leányvására, hanem mindig és mindenütt csak ismerkedő jellegű leány- és legénygyülekező. A piacon tartják sétával, játékkal, tánccal és a más falubeliek is megjelenhetnek rajta. Az ismeretség megkötése után megkezdődnek a legénylátogatások. Legényre, leányra avatásuk hozza meg ezt az idő39