Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A budapesti magántisztviselők szociográfiája

küliség a férfiakat súlyosabban sújtja. 1926-tól 1929-ig a férfitisztviselők száma az iparban 1430-al csökkent, a nőké 531-el emelkedett, amennyiben a régebbi és drágább munkaerőket fiatal, kisfizetésű lányokkal cserélik fel. Sajnos a munkanélküliek száma 50%-ban nős volt. Az elbocsátások oka 1929-ben a következő volt: Saját kérelmére 15.3% Betegség, baleset 6.5% Leépítés 42% Nyugdíjazás 4.4% Cégmegszűnés 23.4% Ismeretlen 6.5% Kiutasított külföldről 1.9% Összefoglalva a fenti képet, világos, hogy sürgős szükség van a magántisztviselői munkaviszonyok kodifikálására. Ennek során nagyjából a következő kérdések tisztázandók: 1. A maximális munkaidő kérdése. 2. A minimális fizetési skála felállítása, mely indexszámok szerint függne a létminimumtól, képességek szerint. 3. A minimális képzettség és belépési kor megállapítása. 4. A kötelező teljes részletességű statisztikai összeírás. •5. A MABl-ra vonatkozó intézkedések meg-felelő kiigazítása. 6. A felmondási idő és a végkielégítés szociális rendezése. 7. Az álláshalmozás lehetetlenítése. 8. A fizetéses szabadságidő tisztázása szolgálati idő szerint. 9. Ujabb magántisztviselői kórházak és üdülők felállítása. 10. Magánalkalmazotti egységes érdekképviselet felállítása. 11. A munkahely egészségügyi védelme. 12. A tisztviselői továbbképzés kérdése. 13. A munkanélküli biztosítás bevezetése. 14. Munkanélküliek díjmentes átképzése. 15. Napközi gyermekotthonok felállítása. 16. Ingyenes munkaközvetítés kiépítése. 17. Házasodási és gyerekpótlék bevezetése. 18. Az adóterhek rendezése, figyelemmel az eltartottak számára. 19. A tisztviselő-találmányok kérdése. 20. A túlóra díjazásának szabályozása. Ha védeni és erősíteni akarjuk a magyar középosztályt, a magántisztviselőproblémát nem szabad levenni a napirendről. Zádor György dr. Irodalom. Illyefalvi Lajos: A főváros polgári népességének szociális és gazdasági viszonyai. — Hoffmann Dezső: A magántisztviselők szociális és gazdasági viszonyai Budapesten. — Dr. Zentay Dezső: A munkanélküliség alakulása a szellemi pályákon Budapesten. — Lándori György: A budapesti magántisztviselők helyzete. — Pap Dezső: A magánalkalmazot:ak szolgálati viszonyainak szabályozása. — Kertész Miklós: A gazdasági válság és a magántisztviselők feladatai. — Dr. Faragó László: A magyar alkalmazotti szociálpolitika. — Internationales Jahrbuch der Sozialpolitik, Genf. — Magyar Gazdaságkutató Intézet kiadványai. — Statisztikai havi közlemények. — Magánlisztviselők Lapja. — Magánalkalmazott. A Budapesti Nemzetközi Vásár idén lép negyedik évtizedébe. Az elmúlt 30 esztendő munkájáról és eredményéről beszámol az 1935. évi vásár zárójelentése kapcsán. A Vásár eredeti célja: a magyar ipar külföldi propagandája és új piacok megszerzése volt. Az idők folyamán azonban amint kilépett a pesti Vigadó ruhatárából és eljutott a városligeti vásárvárosig, úgy bővült feladatköre is. Ma már általános nemzetgazdasági jelentőségén felül népművelési, közegészségügyi, nemzetvédelmi, kulturális és szociális feladatok hatékony megvalósítása is fő céljai közé tartozik. Többek között ismét felvetette a Duna—Tisza csatornázás nagy nemzetgazdasági kérdését, a magyaros stílus szépségére irányította a magyar közvélemény figyelmét, a hazai nyaralás jelentőségét előtérbe állította és nemcsak a családvédelemmel, idegenforgalmi propagandával, de a balesetelhárításon keresztül a légitámadások elleni védekezés módjaival is foglalkozott. Maga a vásárváros felépítése a kisiparosok ezreinek adott munkaalkalmat, de ezenkívül teret nyújtott úgy a grafikusművészeknek, mint az építészeknek modern terveik megvalósítására. Egymagában az a körülmény, hogy a vásár propagandafüzetei többmilliós példányban, 15 idegen nyelvre lefordítva, a világ összes államában hirdetik a magyar ipar és kereskedelem dicsőségét, felmérhetetlen előnye a magyar idegenforgalomnak. Bár rendszeres statisztikai adatok a Vásár forgalmáról csak a legutóbbi 10 évről állanak rendelkezésre, még az utolsó tíz év adata is bizonyítéka annak, hogy hogyan lehet áldozat nélkül gazdasági életünknek hasznot szerezni. Az 1925—1935. év forgalmi adatai: Üzletkötések értéke Idegenforgalom javára eredményezett forgalom Vásári munkálatokkal kapcsolatos munkanapok száma 75,000.000.— P 25,000.000.— P 2,500.000 munkanap Az elmúlt 10 év alatt a Vásár 100,000.000 pengőt meghaladó forgalmat eredményezett a magyar gazdasági életben. A zárójelentés Hallossy István üv. igazgató művészi ízléssel párosult szaktudásának eredménye. (M. S.) Székely népballadák Összeválogatta és magyarázta: Ortutay G y u l a, fametszetekkel díszítette Buday György. (Bp., Kir. Magyar Egyetemi Nyomda, ,310 l.) Napjaink folklóré munkásságának egyik kimagasló terméke úgy tartalomban, mint kiállításban ez a mű. Nem új gyűjtés, lianem a már meglévő kiválogatása, rendszerezése; [széles körbe eljuttatása a néplélek eme veszendő életformájának. Az idők u népköltés termékeiből mindenkor elelnyelnek valamit s eltemetnek a feledés homályába s különösen fenyeget e veszély ma, mikor messze székelyföldön irtanak mindent, ami magyar. Ötvenhárom balladát közöl Ortutay. Értékeléséhez, hogy a sok ballada •közül ép ez ötvenhárom darabot válogatta ki, e helyt szólani nem kívánunk. Ám szólanunk kell arról az irodalomtörténeti jelentőségű forrásközlésről és adatgyűjteményről, amelyet minden egyes balladához hozzáfűz. Mind azt az anyagot, mely nehezen hozzáférhető s évtizedek előtt megjelent könyvekben, folyóiratokban lappangott szétszórtan, egyhelyűvé gyűjti, s ezzel, kalauzoló szándékán túl, megfelel azokra a már évtizedekkel előbb felmerült vádakra is, hogy a székely népballadák jórésze tulajdonképpen — oláh átköltés. O. nagyszabású tanulmánnyal vezeti be könyvét. Az eddigi gyűjtések pionír munkásságuk mellett, birodalmi, esztétikai és etikaú szempontok figyelembevételével tanulmányozták a nép lelkét. Ö vizsgálódásait a székelység népi kultúrájának, struktúrája alapvető tulajdonságainak, exisztenciális problémáinak szenteli. S mikor e sajátos egyéni jeleket keresi, egyben keresi az összefüggéseket az egész magyar talaj népi életformájával. A székely népi lélek és érzelem — ennek az összefüggésnek bizonyságakép — ugyanúgy felel, mint a palóc, a matyó, a rétközi, ám a reagálásnak valamelyest gazdagabb motívumkészletével... |A székely népi kultúra szimbolikusan az a »gyepüvédő«, mint volt déd- és ükapja, a határőrvidék katonája. Hagyománytisztelő, nemes tartózkodású nép ez, amely megőrizte hamisítatlan jellegét. Ezt az immanens népi szellemet, ezt a hagyománytiszteletet tükrözi a népballadaköltészet is. Várjuk azt a tanulmánysort, melyet ifjú s nagy reménységeket nyújtó etnográfus generációnk még ez irányokban közzétesz. Trianon éveiben ez nemcsak tudományos célkitűzés, hanem lecövekelése ezeréves határainknak, a néplélek segítségével, a maga valóságos és örök helyén. Buday György fametszetsora stílusosság, erő és gondolatbőség erényével illeszkedik a munkába s éppoly művészi és alázatos a téma irányában, mint Ortutay oeiivre-je. (R. 1.) 36