Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A budapesti magántisztviselők szociográfiája

Beszélnek a következő számok Is: Saját életbiztosítása nincs 19.296 megvizsgáltnak Feleségére szóló életbiztosítása sincs 9.101 „ Gyermekére „ „ „ 6.808 „ Nem dolgozó felesége volt 8.635 magántisztviselőnek. Amint a fentebb közölt korelosztási statisztikában is feltűnő, a magántisztviselők közt a 30 év alatt a nők dominálnak, a legutóbbi években jelentkező fiatal tömegeikkel. Ugyanez a fatál, alákínáló tömeg jelentkezik a fizetési statisztikában: Havi fizetés Férfiak Nők 50 P-ig 0.36% 1.50% 51—100 „ 4.34% 15.60% 101—200 „ 26.43% 53.86% 201—300 „ 26.23% 20.95% 301—400 „ 17.41% 4.93% 401—500 „ 8.57% 0.67% A havi létminimum jelenleg 125 pengő körül mozog, az árak a legutóbbi magántisztviselői kongresszus szerint egy év alatt 40%-kai emelkedtek és a fizetések kb. 15%-kal vannak átlagban az 1929-es év nívója alatt. A háborúclötti helyzethez képest azonban a csökkenés sukkal jelentősebb; egyes kategóriákban 60%-os a csökkenés, sok helyen 20—30%-os. Ugyanekkor a bevallott bankvezérigazgatói jövedelmek U%-kal emelkedtek. Meg kell említeni oly kirívó esetet, mely szerint egy vállalat heti 60 óra munkáért havi 10 pengőt fizetett egy 15 éves fiúnak és emlékezzünk meg arról a biztosítóvállalatról, melynek 5 igazgatója többet keres, mint 110 tisztviselője. A magántisztviselői fizetések megoszlásának hatását az általános fogyasztásra vázolni felesleges. A tisztviselői adóterhek a havi fizetések százalékszámában : 100 P-ig 8% 200 „ 9.6% 300 „ 10.90% 400 „ 11.60% 500 „ 13.20% Nagyjelentőségű a magántisztviselői szociográfiában a munkaidő kérdése. A genfi Nemzetközi Munkaügyi Hivatal is más évek óta foglalkozik ezzel a kérdéssel, mely a háború óta majdnem minden tagállamban szabályozást nyert. Többek közt a spanyol, francia, belga és svéd törvény 48 órás, az orosz és a lengyel 46 órás heti munkamaximumot ír elő magántisztviselők részére. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal 1930 júliusi határozata napi 8 és heti 48 órás maximumot írt elő, valamint ezenfelüli túlórák 25%-os külön díjazását. Magyarország min'lezideig sernilyen törvényes intézkedést nem tett és az 1929. évben Papp Dezső akkori h. államtitkár által rendezett ankétnak sincsenek eredményei. 1935. évben indult meg nálunk az ipari munkások munkaidejének maximálása és a bérek minimalizálása, amivel keresztültörték azt az elvet, hogy az iroda, gyár és műhely a munkaadó szuverén területe. Igen jelentős annak megállapítása, hány új munkahelyet lehetne betölteni a 48 órás munkaidő kodifikálásával. Az ezenfelül végzett munkák ugyanis így alakultak: heti 1 órát túlórázott (48 felett) 1.131 m. tisztv. 1.131 óra „ 5 „ „ 1.997 „ 9.985 „ „ 10 „ „ 2.358 „ 23.580 „ „ 15 , „ 311 „ 4.665 „ „ 20 „ „ 1.085 „ 21.760 „ betöltendő lenne összesen 61.121 óra * (Ez a 3300 munkaalkalom nemcsak a statisztikailag feldolgozott, hanem valamennyi budapesti magántisztviselő számához van viszonyítva). ami 4á 6vis munkahetet, valamint a megvizsgált és tényleg állásban levő magántisztviselők arányszámát figyelembevéve, kb. 3300 új munkaalkalmat jelent.* Mégha egy paritásos egyesítő bizottság eleget tenne speciális helyzeteknek és szükségleteknek, el lehetne ily módon helyezni az állástalan diplomások nagyrészét. Az éjjeli munka adatai a következők: Mindig dolgozott éjjel 229 magántisztviselő Gyakran „ „ 997 „ Ritkán „ „ 3827 Érdekes, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal — a munkaadók teherbírását, valamint a várható fogyasztástöbbletet figyelembevéve — ez évben már a heti 40 órás munkaidő kérdésével foglalkozott. Gondolnunk kell tz összefüggésben a női munka kérdésére is. Az a magántisztviselőnő, aki csak délután 3-ig vagy 4-ig van elfoglalva, sokkal intenzívebben élheti családi életét és foglalkozhat gyermekeivel, mint az, aki este 8-kor ér haza, fáradtan és idegesen, úgyhogy a munkaidő maximálása joggal tekinthető családvédelmi, egyseellenes intézkedésnek. A magántisztviselők fizetéses szabadságidejét a következő számokkal illusztrálhatjuk: Egyáltalában nem megy szabadságra 5215 magántisztviselő 7 napig terjedő szabadságra megy 1007 „ 14 „ „ „ „ 5062 21 „ „ „ „ 5030 28 „ „ „ „ 2933 A magántisztviselők egészségi helyzetéről — sajnos — nincs elegendő számadatunk. Egy 1925-ös adat szerint a magántisztviselők átlagos életkora U0 év, úgyhogy a 65 éves MABI-segélyezési korhatár kissé illuzóriusnak mondható. Egy év alatt a megvizsgáltak, t. i. a statisztikailag ismertek, 10%-a tüdőcsúcshurut miatt állt kezelés alatt és ennek megfelelően e halálesetek oka 16%ban tbc, 11%-ban gyomorbaj. Nincs szabályozva a nők szülési szabadsága sem nálunk. Foglalkoznunk kell végül az állások megszűnésével is. Az álláscserélések mértékét ez mutatja: Első munkaadójánál dolgozik 6.775 magántisztviselő Második „ „ 4.767 Harmadik „ „ 4.265 „ Negyedik „ „ 2.523 Érintve a végkielégítés kérdését, tény, hogy a jelenlegi törvényes szabályozás alapján a kilépők 81.8%-a egy fillért sem kapott e címen, 54 esetben 100 pengő alatti összegek kerültek kifizetésre és csak 359-en kaptak 1000 pengő feletti összegeket, amiből néhány hónapig élni lehet. Elismert nyugdíjpénztára van 225 vállalatnak Magyarországon és a budapesti tisztviselőknek kb. 25%-a van nyugdíjas állásban. A MABI öregségi és rokkantsági biztosítása még a befizetett járulékokat sem fizeti általában vissza és bár a Lex-VASS nagy vívmány volt, mégis 35 évi szolgálat után például egy 300 pengős havi fizetésű, mondhatjuk főtisztviselő, 65 éves korában 37% nyugdíjat kap, a köztisztviselői 100%-kai szemben. A MABI önkormányzat is kicsúszott már a munkavállalók kezéből a 6500/1935. sz. rendelet értelmében. Nincsenek pontos adataink a munkanélküli magántisztviselők számáról sem. A Nemzetközi .Munkaügyi Hivatal a munkásokkal együtt számított globális adatokat közöl. Budapesten az egyes szervezeti statisztikák csak tagokról számolnak be, holott igen sok dolgozó tisztviselő nincs beszervezve. Annyit tudunk, hogy 1928ban a munkát keresők száma 4924 volt, az ipari tisztviselőknek 8, a kereskedelmi tisztviselőknek 12%-a volt munkanélkül a konjunktúra tetőpontján. A munkanél35