Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Jogösszehasonlító intézetek Európában

részéről tortáit megítélése átalakítólag hat a nemzet­közi magánjog egész felépítésére. E bíróságok rendel­kezésére egy meghatározott, önálló jogrendszer nem áll. Különböző jogrendszerek nemzetközi magánjogi szabályainak együttes alkalmazása pedig elméleti bo­nyolultságokon keresztül igen gyakran abszurd gya­korlati megoldásokhoz vezet. Az anyagi jogi igazság keresése hozza magával, hogy »a priori« felállított általános tételek követése helyett, melyek mint a lex loci contractus, lex loci isolutionis, lex patriae, lex domicilii százados múltra tekintenek vissza a nem­zetközi magánjog fejlődésében, a szóban forgó kü­lönböző jogrendekből nyerhető megoldások egyaránt méltatásban részesülnek és ennek következtében a nemzetközi jogszolgáltatás a jogösszehasonlítiáis által mindig erősebben megtermékenyül. Egyedül a jogösszehasonlítás képezheti komoly alapját a jogegységesítésnek. Külön kell megemlé­keznünk e vonatkozásban) a jogegységesítésről az ál­lamjog területén belül és a nemzetközi jogegységesítő törekvésekről. Azokra az államokra nézve, melyek a háború utáai új területekkel megnövekedtek, a heterogén jogterületek egyesítése következtében előállott a jog­egységesítés szüksége. Áll ez elsősorban a mi szom­szédainkra. Ezek közül Románia ma hat jogterületet foglal magában. Az államhatalom e jogi partikula­rizmus megszüntetésére törekszik. Ezért az új jog­szabályok hatályát az összes jogterületekre kiter­jeszti, de a céltudatos jogegységesítő törekvés magá­nak a törvényhozásnak is irányt szab. Az ó-királyság pl. nem ismerte a telekkönyv intézményét. A telek­könyvi rendszer a korábbi osztrák és magyar terüle­teken nemcsak hatályban maradt, hanem sor került annak az ó-királyságban való meghonosítására is, azaz a telekkönyvi rendszer általánosítására. A jogegységesítésnek az alapját természetsze­rűleg a jogösszehasonlító munka képezi már akkor is, amikor az egységesítés az államhatárokra korlá­tozódik. A jogösszehasonlítás jelentősége még foko­zódik a nemzetközi jogegységesítés területén. Egye­temes nemzetközi törvényhozás hiányában a külön­böző nemzeti jogok egymáshoz való közelítése az egyetlen lehetséges út, hogy azoknak egybeolvasztá­tásából egy közös nemzetközi jogrendszer kikovácsol­ható legyen. A hágai konferenciákon már a háború előtt is megpróbálkoztak — kevés sikerrel ugyan — a nemzetközi magánjogi szabályok egységesítésével. A Népszövetség római jogegységesítő intézetében (Istituto intemazionale per l'unificazione del diritto privato) azonban már nemzetközi egységes anyagi jognak a kidolgozásán fáradoznak és a munkálatok a vételjog terén a tervezet végleges megszövegezésé­hez igen közel jutottak. A római jogegységesítő intézet tudományos működése még csak az elindulás szakában tart. Az érdeklődése körébe vont problémák eddig a követke­zők : az áruvétel, a tartási kötelezettség, a választott bírósági eljárás, a szerzői jog, a kiadási szerződés­minta, a nyerészkedési célzat nélkül alakult nemzet­közi társaságok jogi személyisége. A jogegységesítő munkának két szakasza van: a szabályozásra váró kérdés anyagának általános áttekintése, a vitás pon­tok összefoglalása, a jogösszehasonlító munka elvég­zése és a szerkesztés szaka: a tervezet elkészítése, Az előadottak után, úgy az egyes államok jog­életében, mint a nemzetközi jogéletben nem vonható kétségbe, de nem is kicsinyelhető le a jogösszehason­lítás tudományos ós gyakorlati jelentősége. Annál nagyobb örömmel kell üdvözölni, hogy a Magyar Jogászegylet közgyűlése Osvald István elnöklete alatt jogösszehasonlító szakosztály felállítását határozta el és annak élére Mendelényi Lászlót, a pestvidéki kir. törvényszék elnökét választotta. Minthogy hazánk­ban főképpen anyagi okokból a nemzetközi jog mű­velése ma is gyermek-cipőben jár még, világosan áll előttünk, hogy a jogösszehasonlító szakosztály műkö­désének kezdetén ugyanezekkel a nehézségekkel kell majd küzdeni. Ezzel szemben a közkönyvtárakban elhelyezett vonatkozó könyvanyag katalogizálása már részben megtörtónt és gr. Klebelsberg Kuno állam­férfiúi bölcs előrelátása következtében rendelkezésre áll a fiatal jogászoknak egy csoportja, melynek mód­jában állott a külföldi államok jogéletét és jogintéz­ményeit a helyszínen tanulmányozni és megismerni, így tehát megvan az alapja annak, hogy e munka­közösség megszervezésével a Magyar Jogászegylet jogösszehasonlító szakosztálya, nemzetünk számára a jövőben felmerülő jogkérdésekben az alapos tájé­kozódás és helyes megértés előmozdításához a maga munkájával hozzájáruljon. Komin Ferenc dr. Czettler Jenő dr., a Műegyetem rektora, párhuzamot vont a magyar, német és szláv gazdák munkarendszere között. Kimutatta, hogy a német zárt családi gazdaságok típusával és a szélesebb szláv közösségekkel szemben, — amely utóbbiak a délszláv zadruga-, a bolsevizmust megelőző oroszországi mir-, majd a szovjet kolhosz-rendszerében érvényesültek — a magyar földmíves egyéni gazdálkodást folytat, amit elősegít a sza­bad birtokosztás, a gyermekek egyenlő örökrésze és az Al­földünk községeiben nagy szerepet játszó bevándorlás. E tényezők következtében a magyar gazdák között kollektív munkarend nem bírt kifejlődni. (1936 febr. 12-i a Nemzeti Klubban tartott előadásából.) Kállay Tibor: »Ha erőszakra erőszakkal felelnek, akkor addig, míg a harc (lázadás, forradalom) tart, egyik harcban álló félnek sincs meg az a lehetősége, hogy ju­talmazza vagy büntesse a másikat. Bármit tesz az egyik fél, a másik azt, — ha tényleg harcról van szó — bár minek tekintheti, csak jutalomnak és büntetésnek nem. A harc végződhetik eldöntetlenül, mint Aetius és Attila között; akkor semmi sem döntetett el. Végződhetik azon­ban az egyik fél leveretésével. Akkor az uralmi viszo­nyok rendezésére kerül a sor. Azt, hogy a legyőzött a győzőnek az uralma alá kerül-e vagy sem, az fogja el­dönteni, hogy hajlandó lesz-e a legyőzött a jövőben ju­talmat és büntetést elfogadni a győzőtől. Ha cselekedeteit a jutalom és büntetés kényszerítésével befolyásoltatni nem engedi, vagy más szavakkal: ha továbbra sem te­kinti sem jutalomnak, sem büntetésnek, ha a győztes bár­mit is tesz: úgy felette uralmi helyzet nem alakul ki. Nincs uralom azok felett, akik a kényszerítéssel szemben a mártíromságot vállalják.« (Az adónak és az uralomnak a fogalmáról. Tanulmány a Cobden 1936. januári szá­mában.) 24

Next

/
Thumbnails
Contents