Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Bethlen István programja

gított a szónok felé, megrendült arcokról lehetett leolvasni az érzést: az emberi és magyar nagyság közelségének mély átérzését. Nehéz elmondani, milyen hangulat volt a történelmi terem hallgatásában, amikor a férfiú, aki tíz éven át állott az ország kormányának élén, annak a földnek a birtokpolitikájáról beszélt, amely földből egy talpalattnyit sem mondhat magáénak. A szónok elfogulatlanságának bizonyítékául mondta el ezt a néhány szubjektív szót és mindenkinek mégis éreznie keliett, milyen szétszakíthatatlan elfogultság köti őt ehhez a földhöz. S az addigi vitában, különösen a fiatalabbak oldaláról, szinte vad támadások érték a mágnásokat. De most ime polgári fekete ruhában halk szeretettel fordult e fiatalok felé az egyik ősi magyar, még fejedelemséget is viselt főnemesi család sarja: fogadják el tanácsát a Ház egy régi tagjának, őrizzék meg elfogulatlan ítéletüket az ország érdekében. Valóban, itt ma nem a »mágnáspolitika« bajnoka beszélt, hanem a magyar vidékek és családok sorsa fölött őrködő gazda, aki mélyen gyökerező érzelmeit a gazdaságpolitika hideg mondataiba rejtette. Szinte érthetetlen, hogyan váltott ki oly lenyűgöző hatást a beszéd, amelyet oly hűvös szakszerűséggel mondottak el. Ahogy az óra telt és a szónok adatokkal telített mondatai folytak, úgy változott át egy nemrég még oly fenekedő gyülekezet az átszellemült áhítat hallgatóságává. Emlékezetes nap marad. Az emberi nagyság két óra alatt elsöpört minden hazug építményt, amelyet ellene évek alatt és konok munkabírással szervezetek légiója épített. Tévhitek sora omlott össze. Hiszen ennek a nagy embernek eddig leggyülölködőbb ellenségei is csak azt állítgatták, hogy rendkívüli külpolitikai képességei mellett nem rendelkezik elegendő gazdasági tudással. És most kiderült, hogy amikor Bethlen Istvánt az agyafúrt ós hűtlen taktikusok kiszorították kormányzati elhivatásából, ezt nemcsak a magyar külpolitika siratja. A »külpolitikus« Bethlen ezen az emlékezetes napon a legnagyobbszabású gazdasági és szociális programot tette a magyar nemzet közkincsévé. Azt lehet mondani: ellene, szinte egyedül ő ellene konstruálták a mai képviselőházat. Egy év óta pedig valóságos hajsza folyt személye ellen is s közben a magyar közéletben a legfékteleitebb harcok lettek úrrá. De ennyi hálátlanság és gyűlölet láttán sem engedte elkedvetlenedni a nemzet iránt érzett szívós szeretete. Egyedül, hatalom nélkül, pusztán a szó és szellem fegyverzetében állott fel most ellenségeinek sokaságával szemben és a gyűlölködő harcok tengeréből soha nem érzett egyetértés szellemét hívta elő. A magyar parlament történetének e két órányi tartama bizonyítéka a nemzeti Géniusz erejének, amely mindig a legsúlyosabb és legválságosabb időkben a legtermékenyebb és a leghatalmasabb. La Hongrie dans les relations internationales (Magyar Külügyi Társaság kiadása, 1935, 383 1.) Impozáns francianyelvű kötettel lép a külföldi közvélemény elé a Magyar Külügyi Társaság, fennállásának tizenötödik évében. Jubileumi munkának szánja, mint amellyel legméltóbban sommázza eddigi és jövőbeli törekvéseit. Magyarország a nemzetközi életben, ez a címe és tárgya is a kötetnek, melyben a tanulmányok egész sorával mutatja ki, mily élénk szerepet visz hazánk a nemzetközi politika, diplomácia, tudomány s más ágazatok életében. Emellett bőven s jelentősége szerint foglalkozik nagy problémáinkkal, a revízió s a kisebbségvédelem kérdéseivel. A mű beosztása is, mint a társaság egyéb kiadványaié, szerves és logikus. Általános kérdések után a Népszövetséggel és más nemzetközi szervezetekkel foglalkozik, majd a szerződésekkel kapcsolatos kérdéseket taglalja, végül pedig különleges, legújabb idők kitermelte nemzetközi jogi problémákat fejteget. Bevezető tanulmányában Moravek Endre, a magyar nemzet lelkiségéről és missziójáról ír. Ezer éven át hordozta magában az európaiságot, — fejti ki — s ép az általa, testével megóvott Európa csonkította meg hazánkat, az európai lelkiismeret hordozóját. A huszadik század nagy fellendülésének bölcsője: a mi földrészünk, tragikus szerepet vállalt, amikor e romboló ösztönöknek utat engedett. Czakó István kultúrális egyezményeinkről közöl összefoglaló ismertetést, Drucker György azon nagyszámú egyesületeinket s mozgalmainkat állítja sorba, amelyekkel a nemzetközi élet vérkeringésében résztveszünk. A népszövetségi fejezetben Apponyi Albertnek egy Bécsben, 1933-ban, halála előtt mintegy hat héttel tartott előadását közli. A Népszövetség válságáról szól s hibáinak felsorolása ma is látnoki erővel bír. Három megoldatlan kérdését jelöli meg: a távolkeleti viszályt, a vigasztalan gazdasági helyzetet és a fegyverkezést. Ha a távolkelet kérdését áthelyezzük a Földközi tenger vidékére, megállja az idők kritikáját hiánytalanul a tézis. Berzeviczy Albert az Interparlamentáris Unióval való kapcsolatainkat ismerteti. A szerződésekről s kisebbségi kérdésekről szóló részben nagyjelentőségű és felvilágosító hatású Lukács György tanulmánya a népszövetségi alapokmány 19. szakaszáról s annak keletkezési körülményeiről. Oszwald György a kisebbségvédelemre vonatkozóan a Népszövetség tevékenységét ismerteti, helyesebben azokat a károsnak mondható befolyásokat, amelyek a népszövetségi életben is mutatkoznak. Nagy Iván jelenlegi, hazai nemzetiségi viszonyaink adatait s azokat a jogszabályokat közli, melyek nálunk a kisebbségek érdekeit szolgálják. Számos tanulmányt találunk még a kötetben, melyeknek csak felsorolása is meglehetős teret venne igénybe. A légi jog, fellebbvitel a nemzetközi közjogban és sok más kérdés nyer beható ismertetést. Márffy Mantuano Tamás és Kertész János bibliográfiai zárják be a tanulmányok sorát. Nagyon hasznos szolgálatot tett a Külügyi Társaság e mű közrebocsátásával; kívánatos volna, hogy a külföld minden számottevő egyéniségének kezébe jusson. A szerkesztés gondos munkáját Eöttövényi Olivér és Drucker György végezték. (R. I. dr.) 14