Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Egy lengyel-magyar konföderáció terve 1849-ben

nemzetet. A magyar és lengyel rokonszenv, — fejezi be első cikkét — nem pusztán érzelmi dolog. Kilenc évszázad történelmi kapcsolatai bizonyítják, hogy a l en g y el é s a magyar népnek erkölcsi erejüknél és földrajzi helyzetüknél fogva közös európai hivatása v a n és ezt a hivatást, — bár az utolsó két évszázadban egymástól el voltak választva, — be is fogják tölteni. A másik cikkben, a magyar földön élö szláv népelemeknek a magyarsághoz való viszonyával foglalkozik a szerző, és a modern történetíró igazságkeresésével és tisztánlátásával festi ezeknek fejlődését, életlehetőségeit és helyzetét. Azt bizonyítja, hogy a nemzeti hovátartozandóság nem annyira a nyelvnek és fajnak, mint inkább a nemzeti gondolatnak és a haza földjéhez való ragaszkodásnak a kérdése. AKárpátok medencéjén b e l ül él ö szlá v nemzetiségek n a g y hibái' követnek el, ha a- pánszláv gondolatnak behódolnak, m ert az a germán, vagy moszkovita elnyomáshoz fog vezetni. A különböző eredetű és nyelvű szlávok helye »a ma g y a r—s zl áv h az á n, egyszóval Magyarországon belül v an /« Ezt követeli a Kárpátok medencéjén belül élő összes népek geo- és etnopolitikai helyzete és ezt követeli a j ózan politikai meggondolás is. Ezt a gondolatot pedig kívülről elsősorban a lengyeleknek kell támogatni, mert a germán és orosz ny]omás elsősorban őket fenyegeti. Magyarország egy kis Európa, —írja ebben a cikkben, — minden jóval meg van áldva, ami Gibraltártól az Uraiig és Morcától Norvégiáig megterem. Az ország lakossága, nyelvét és eredetét tekintve igen változatos, a számtalan népfajta között a magyar, a szláv és a román a domináló elem. Mivel a románok igen kevesen vannak (abban az időben kb. 2 millió) és politikai súlyuk is csekély, a vezető elem a magyar és a szláv. A pánszláv politikusok a két nemzetiséget szeretnék ellenkező táborban lótni és azt állítják, hogy a magyarok elnyomják a szlávokat. Ez az állítás nem igaz! A szlávok, a magyar honfoglalás után is megtartották területeiket, megőrizték ősi intézményeiket, míg az ország nem szláv népei felszívódtak a magyarságba. A gótok uralma alól Kr. u. a IV. században, a húnok szaba>dították fel a szlávokat és Attila szövetségben állott a szláv törzsekkel. Ez a jóviszony a magyar honfoglalás ut<án is fenmaradt és az évszázadok folyamán egy -»hu n e o-s z l áv b ar át s á g« alakult ki, amelyben a szlávokat külpolitikailag a lengyelek képviselték. Magyarország három népfaja ezer évig békében élt egymással, soha semmiféle háború nem dúlt közöttük. Azt sem lehet állítani, hogy az uralkodó magyar, a nemzetiségeket elnyomta volna, mert ha volt is némelykor elnyomatás, azt csak a kor társadalmi berendezkedése hozta magával. A magyar mágnás és nemes, a polgárt és a jobbágyot esetleg elnyomhatta, de nem a szlávokat és románokat. A magyar, szláv és román elem egyformán volt képviselve a főúri, a nemesi, a polgári é s a paraszt osztályban. A magyar parasztnak ugyanannyi terhet kellett viselni, mint szláv és román társainak, de a magyar nemesnek semmivel sem volt több joga, mint a szláv, vagy román nemesnek. Az is valótlan, hogy a magyarok elnyomták a szláv nemzeti gondolatot és szláv nyelvet. A magyarok latinul kormányoztak és mindenki úgy beszélt és írt, amint akart. A magyar kormányzat nem támogatta, de nem is üldözte egyik nyelvet s cm. Az emelkedett gondolkodású magyar főnemesség, a lengyel nemzethez liasonlóan, olyan politikai légkört teremtett, amelyben minden nemzetiség szabadon élhette életét. Ennek az eredménye az, hogy úgy a tiszai, mint a dunai magyar, a. krainai rutén, a mecenzéfi szász, az árvái és trencséni tót, az erdélyi oláh, a budai rác, a pesti és pozsonyi német mindenkor szívesen vettek részt ennek a földnek védelmében és ha nemzetiségükről kérdezősködnek, büszkén mondják, hogy »Uher sem!« Magyar vagyok! A lengyel-magyar szövetség eszméjét a harmadik cikkben veti fel Worcell gróf. Prágában elhangzott a jelszó — írja — »Pereat Hungária! és ezt a jelszót, a lengyelek kivételével az összes szlávok átvették. A jelszó után megindult polgárháború Ausztria liatalmát növelte, a moszkovita inváziót hozta magával és Európát forradalomba borította. Mi az oka a csehek magyar gyűlöletének? Kétségkívül az, hogy a magyarok útjában állanak a nagyszláv egyesülésnek. Ez a kérdés a lengyelek szempontjából olyan közömbös, mint a kelta, angolszász és normann kérdés Angliában, vagy a gall, frank és burgundi kérdés Franciaországban. Worcell a források felsorolásával igazolja, hogy a pánszláv agitációnak Szvatoplukra és a morva birodalomra vonatkozó állításai, a mondák ködös világába vezetnek. A tény az, hogy a magyarok ezer év alatt megerősödtek ezen a földön, átvették a nyugat erkölcseit és kultúráját és míg a délszlávok a görög és török hódítók vazallusai lettek, addig a lengyelek és a magyarok voltak a kereszténység igazi védelmezői. A nemzetnek az a csoportosítása, amit a cseh filozófusok politikájának győzelme eredményezett, ellentétben áll a szerves fejlődéssel, a természetes határok és területek kaotikus felfordítása pedig, a civilizációban visszaesést jelent. A Kárpátok medencéjén belül élö öszszcs szláv és román népclemeknek a magyar hazá-i belül van :i helye és történelmi, földrajzi és etnográfiai szükségesség volna egy lengyel-magyar szövetség megalapítása, amelybe cs'tleg homániát is bi lehetne vonni. Ez a szövt tség biztosítaná csak az európet b'ikcl és a kereszténység nyugodt fejlődését, meri' megakadályozná a germánok és oroszok túlsúlyra jutását, megvédené a nyugati népeket minden keleti támadástól. Ez a szövetség a magyarok és lengyelek nyugodt fejlődését biztosítaná és a románok bevonása, ennek a népnek a gyors kultúrálódását jelentené. Ez a szövetség nem a bölcseleti politika skolasztikus elvei szerint egyesítené a népeket, nem választaná el a magyart, szlávot, románt, lengyelt, mazurt és rutént, hanem módot adna arra, hogy ezek a nemzetek világhivatásukat teljesítsék. — ss — 35