Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A kisipar válságának okai

Kállay Tibor előadása A Deák Ferenc Társaság nagysikerű előadó-estet rendezett f. hó 21-én este 7 órakor az Országos Kaszinó »sárga termében*. Az előadói székben illusztris vendégünk, Kállay Tibor ny. pénzügyminiszter foglalt helyet, aki »A közjogi sérelmek politikája^ címen tartott rendkívül magas színvonalon álló s a megjelentek által mindvégig feszült figyelemmel kísért előadást. Tagtársunk, Ferdinándy László dr. üdvözlőszavai után Kállay Tibor megkezdte előadását, amelyet következő számunkban egész terjedelmében fogunk közölni. Ezúttal, sürgős lapzárta lévén, csak rövid ismertetésre szorítkozhatunk. Kállay Tibor a közjogi sérelmek politikájáról tartott előadásában a dualizmusnak a kérdésével foglalkozott. A Magyarország és Ausztria közötti viszonyt a kiegyezés korában geometriailag két olyan körrel ábrázolhatjuk, amelyeknek közös központja van. Ha más-más síkban helyezzük el a két uralmi kört, úgy egyik sem fogja absorbeálni a másikat. Ferenc József mindig korrektül és a kiegyezés határozmányainak megfelelve igyekezett betölteni nehéz szerepét és a közös államfővel itt is és a Lajtán túl is megvolt a harmónia. Maga a 67-es törvény sem lehetett a közvélemény szemében rossz alkotás, amit legjobban mutat az a körülmény, hogy alkotójának, Deák Ferencnek a tekintélye soha meg nem rendült. Azt szokták mondani, hogy a magyar népnek valamely különös érzéke van a közjog iránt, amelyet talán még az őshazából hozott magával; de akkor még egy más képességet is kellett onnan magával hoznia, azt t. i., hogy ezt a közjogi érzéket időnként teljesen el tudja veszteni. A közjogi sérelmek politikájában csak kísérőjelenség a jogi kérdések felett való vita; a lényeg a nemzet egész szempontjából az volt, hogy sikerül-e biztosítani a gyakorlati életben Magyarországnak abszolút paritásos helyzetét Ausztriával szemben, hogy igazolják-e az események a gazdasági és kulturális megerősödésünkkel növekedő nemzeti önérzetet, azt a véleményt, amelyet az ország önnönmagáról alkotott. A politikust nagyobb szabadság illeti meg a kritikában, mint a térténetírót. A Szekfü Gyula »Három nemzedékiéből például inkább Szekfü Gyula ismerhető meg, mint a három nemzedék. Az Ausztriával való rivalitás inkább egyik motívuma volt, mint gátja a kiegyezéskorabeli fejlődésünknek. Úgy a nemzeti eszmének, mint a kapitalista elvnek a liberalizmus adta meg azt a virulenciát, amellyel azok az újabbkori Európában érvényesültek. A helyzet sajátossága nálunk onnan eredt, hogy amíg pl. Franciaországban a vezető polgári elem képviselte elsősorban mind a hármat, a liberális, a nemzeti és a kapitalista gondolatot, addig Magyarországon a nemesség, amely — bár mindinkább elhalványulólag, de a kiegyezési időszak végéig még mindig felismerhetöleg — a politikailag vezető elem maradt, csak a két elsőnek említett elvet reprezentálta. Ha országokról és államokról van szó, akkor ne erkölcsről, hanem a becsületnek a kérdéseiről beszéljünk. A kiegyezés korában annak a célkitűzésnek a szolgálata volt leginkább a nemzeti becsületnek a kérdése, amely a dualizmusban való egyenlőségünknek a biztosítására irányult. Ma is sérelmi politikát folytatunk a világ közvéleménye előtt az ellen a kiegyezés ellen, amelyet Trianonban kényszerítettek reánk; ezt a sérelmi politikát azonban ma, a revízióért, a katonai egyenjogúságért, a kisebbségek jogaiért való küzdelemnek hívják. Mint külön egység, amely a maga specifikumát államalkotásban is érvényesítheti és államalkotás által is tarthatja fenn, azóta szereplünk az európai népek társaságában, amióta azt a nem közönséges 36 vezetőképességekkel rendelkező népet, amelyet őseinkként tisztelünk, megtermékenyítette a római vallásnak a felvétele, a katolikum. Innen ered az a misztikus test, amelyet a Szent Korona reprezentál és bármely időszakbeli, a mindenkori adott viszonyokon orientálódó célkitűzéseink azáltal mutatják meg, hogy szárnyalásra képesek, hogy a Szent Korona gondolatának a horizontjáig felemelkedni és abba belekapcsolódni tudnak. Az előadáson többek között megjelentek a következők: Baranyai Jusztin, Bárczy István, Berki Gyula, Bethlen András gróf, Bethlen Sándor gróf, Czettler Jenő, Csekonics Iván gróf, Eckhardt Tibor, Ghiczy Elemér, Horánszky Lajos, Kállay Miklós, Kállay Tamás, Makay-Petrovics György, v. Makray Lajos, Molnár Kálmán, Payr Hugó, Purgly Emil, Ripka Ferenc, Sulyok Dezső, Szontagh Jenő, Szudy Elemér, Szüllő Géza, Wolfner András br. és még sokan mások. A nagysikerű előadást a Társaság nevében Dessewffy Gyula gróf köszönte meg. % A kisipar válságának okai A magyar kisipari társadalmi réteg válsága nem újkeletű, hanem az utolsó 8—10 évnek állandóan ittlebegő tünete, amely tünet nemcsak nemzetgazdasági, hanem szociális szempontokból is, erősen kell hogy foglalkoztassa úgy a gazdasági köröket, mint az egész közvéleményt. Ha az 1920-as és 1930-as évek közötti időszakot a gazdasági foglalkozásűzők számalakulásának szemszögéből — önállók, foglalkoztatottak, eltartottak — a statisztika tükrébe helyezzük, akkor a következő képet fogjuk nyerni: Szaporodás Szaporodás (+), (+), vagy Csonlíamagyarorsz:' Lg 1920 1930 vagy csökkenés csökkenés Csonlíamagyarorsz:' (- I szamokban szaz^ lekban Összlakosság 7,990.202 8,688.319 + 698.117 + 8.7 Mezőgazdasúg : Önállók 557.278 700.466 + 143.188 + 25.6 Foglalkoztatottak 1,569.410 1,330.985 238.425 — 15.1 Eltartottak 2,322.416 2,467.942 + 145.526 + 6.2 Ipar: 4.9 Önállók 227.921 216.546 — 11.375 — 4.9 Foglalkoztatottak 491.834 705.312 + 213.478 + 43.4 Eltartottak 919.898 1,076.440 + 156.542 + 17.0 Kereskedelem: Önállók 75.148 83.995 + 8.847 + 11.7 Foglalkoztatottak 108.588 142.088 + 33.500 + 30.8 Eltartottak 223.284 242.976 + 19.692 + 8.8 A táblázat tanúsága szerint az önálló mezőgazdasági lakosság lélekszámának emelkedésével egyidejűleg nagymértékben csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma (földbirtokrendezés) és csak aránylag csekély növekedést mutat az eltartottak száma. Az ipar önállóinak száma a jelzett időpontban csökkent, ezzel szemben az iparban foglalkoztatottak és eltartottak száma jelentős gyarapodást könyvelhet el. Az önálló kereskedők számának gyarapodása mellett a kereskedelemben foglalkoztatottak és eltartottak száma szintén gyarapodott. A főbb gazdasági ágak közül tehát egyedül az ipar volt az. ahol az önálló keresők száma csökkent és ezekhez képest a foglalkoztatottak aránya kétszeresről háromszorosra emelkedett. Ez a körülmény pedig nemcsak a gyáripar fejlődését mutatja, hanem azt is, hogy sok önálló kisiparos elveszítette önállóságát és kénytelen volt el-