Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Fascizmus Angliában

dratta, nem a hódolattól haldokló és közben könyökeivel szakadatlanul dolgozó útálatos típus szólalt itt meg, hanem a magyar társadalom őszinte hangja. Ezúttal Szolnok és Szombathely városai adtak bizonyságot a hála nemes és ritka érzéséről, amelyet szerte az országban éreznek sokáig elnémított magyarok a mi jelenünk legnagyobb államí'érfia — Bethlen István iránt. (Tüzet oltani), őrködni a polgárság élete és vagyona fölött — eddig azt hittük, hogy távol áll ez; a pártpolitikától. Azután jött az elhunyt (miniszterelnök személyi titkárának tüzoltófőparancsnoki kinevezése. S alig adtunk kifejezést az egész ország fölháborodásának, máris olyan megdöbbentő eset következett, amely fölülmúlta még az előbbit is. Példátlan és szinte balkáni ízü! cselekedet ,volt az, hogy a belügyminiszter úr abból a célból bocsátott ki egy rendeletet, hogy megszüntessen egy állás betöltésére minősítő szakképzettségi kvalifikációt, csakhogy a saját személyes jelöltjével tölthesse be ezt az állást. Mi nem kutatjuk, igazak-e azok a hírek, melyek szerint a bihari főispán úr különös személyi szolgálatokat teljesített volna a belügyminiszter úrnak az existák és martonisták palotaforradalma alkalmából. De az bizonyos, hogy Szilágyi Lajos kinevezése országos tűzrendészet! felügyelővé: nem felelt meg a közérdeknek. Ez bizony nem tűzoltás ... (így történt) aztán, hogy ugyanazon a parlamenti ülésen, amikor Darányi miniszterelnök úr leszögezte magát az álláshalmozások ellen, ugyanakkor kellett viszont a belügyminiszter úrnak védekezni azért, hogy kettős állást juttatott Szilágyi főispánnak. A belügyminiszter úr tehát kihívta a válsággal küszködő értelmiség elkeseredését és nem tudott beleilleszkedni a kormányelnök politikai koncepciójába sem. Senki sem fogja elhinni, hogy Berettyóújfaluból célszerűen lehet intézni az országra kiterjedő tűzrendészetet és azért, mert a bihari főispán mintegy húsz évvel ezelőtt katona volt, még nem alkalmas arra, hogy a modern légvédelem és gázvédelem szakügyeit irányítsa. (Szerencsétlen) kijelentést tett a belügyminiszter úr Czirják Antal interpellációjakor is. Azt mondotta: »nem (volnék köteles fölvilágosítást- adni«. Ha a miniszter úr így értelmezi a parlamentarizmust, akkor bizony keveset tett annak az Eckhardt Tibor által legutóbb ellene fölhozott vádnak az erőtlenítésére, hogy Marton Bélának versenytársa volt a diktatórikus törekvésekben. Az ilyen kijelentés nem szolgálja a belső békét és nem mutat szilárdan megalapozott alkotmányos érzékre. * (A totális) hatalmi körnek újabb támadása indult meg a szellemiság és a szabadság ellen. Németországban megszüntették, betiltották a — műkritikát. Megsemmisítettek egy kulturális foglalkozási ágat, amelynek az emberi haladás adott életlehetőséget s eltöröltek egy tudományt, amelynek művelőit a szépért való örök és nemes érzés hevítette. Az indokolás, amelyet ehhez a tényhez a totalitás urai fűznek, lehet szellemes és lehet logikus, hiszen abban is van szellemesség és logika, ha valaki összetöri a lázmérőt, hogy ne mutassa többé egy beteg szervezet katasztrófáját. De az ilyen logika nem hoz gyógyulást és idegen marad mindenkinek, aki az emberi szabadságot és az Isten által nekünk adott szépet életünk érinthetetlen értékének vallja. (Pécsről, jött) az eddig cáfolatlan hír, hogy ott az egyetemi ifjúság 12 pontot fogadott el a régi márciusi ifjúság példájára. De már az első pont azt mutatja, hogy azok, akik ezeket az új pontokat az ifjúság elé terjesztették, nem tudták megérteni a 48-as tavasz nagy példáját. Ez az első pont az érdekképviseleti (!) államrendszer megvalósítását kívánja — éles ellentétben hagyományainkkal és a magyar közjogi gondolkozással. A 12 pontok előterjesztői között miég egy tanársegéd is szerepel, hihetőleg inkább bizonyos természettudományok tanársegéde, mint a közjogi tudományoké. Mert hiszen éppen a pécsi egyetemnek van olyan kiváló közjogi profeszszora, akitől ilyen elveket sem tanársegédek, sem egyetemi hallgatók nem tanulhattak. így okunk van hinni és remélni, hogy a pécsi egyetemi ifjúságot csak a hangoskod óknak egy kicsiny csoportja vitte bele ilyen 12 pontok elfogadásába, amelyeknek már az elseje leküzdhetetlen akadályt képez a többi pont komolyan vételéhez és tárgyalásához. (Bélái Béla) a Nep volt propagandafőnöke megjelent a legitimizmus frontján. Elég furcsaság ez, de mintha már láttunk volna ehhez hasonlót. Hiszen Antal István, a »labancok« ellen gyalázkodó dömpingsajtó atyja, is egyszerre megdöbbentő hirtelenséggel mint katholikus hitvalló jelentkezett. A közelmúltban pedig kicsiny híjjá, hogy Sztranyavszky volt Nep elnök szintén egyházi mártírt nem csinált önmagából. Ámúló szemeink előtt íme olyan mártírok sora tűnik fel, akik csodálatosképpen semmit sem használnak az ügyeknek, amelyeknek most már mártírjai hajlandók lenni: töviskoszorús volt Nepisták gyülekezete hinti fejére a bűnbánat inkább kényszerű, mint őszinte hamuját. (Munkatáborokat!) akar szervezni a belügyminiszter úr. »Ez csak pénzügyi kérdés« — mondja — »s magam is többször gondoltam rá, hogy megvalósítom ezt az intézniényt«. Nem lepnek meg bennünket az ilyen kijelentések mindazok útán, amit a belügyminiszter úr alkotmányos érzékéről és politikai képzettségéről tapasztalni alkalmunk volt. Szerencsére ez a kérdés nem Kozma őexcellenciája egyéni tervei szerint fog megoldódni, hanem a magyar társadalom kívánsága szerint, amely becsületes választójog alapján fog ítéletet mondani, többek között az 1935-ös választások belügyminiszteréről is. (Ceterum censeo): a dömpingsajtót meg kell szüntetni. Nem fogunk belefáradni ezt mindaddig ismételni, amíg az adófizetők pénzét a fölülről jövő demagógia az ország ártalmára és a saját önzésére használhatja. 30