Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Fascizmus Angliában

SZABAD SZÓSZÉK (NOVEMBER-DECEMBER) (Sztranyavszky Sándor) legutolsó szerencsétlen közszerepléséből (nem fczabad felekezeti ügyet cs ­nálni. Ez nem felekezeti kérdés, hanem egyetlen ember hibája, amely szinte reflektorszerüen vilá­gítja meg annak a letűnőben lévő korszaknak a szel­lemi és etikai értéktelenségét, amely politikai kor­szak lehetővé tette, hogy a Sztranyavszkyak kiemel­kedő állásokban működhessenek. Mi azt reméljük, hogy a felvetett súlyos elvi kérdést, amely valóban sok keserűséget okoz a kato­licizmus és a protestantizmus között, meg fogják oldani maguk az erre hivatott egyházak. De hiba volna a reverzális kérdését összekeverni Sztranyav­szky személyes ügyével. Sztranyavszky elhibázott és elbizakodott kijelentéseit mielőbb át kell adni a jól megérdemelt feledésnek. A nemzet érdeke kívánja ezt. Viszont lehetetlen az is, )hogy ilyen vétkesen könnyelmű eljárás következmények nélkül marad­hasson. Joggal mondotta a keresztény politika egyik vezető alakja, hogy amit Sztranyavszky ebben az esetben tett. az egyenesen nemzeti szerencsétlenség. Ha az ügy és az alkalom nem lett volna olyan vég­telenül komoly, akkor Sztranyavszky szavai meg­semmisítő derültségbe fulladtak volna, mert senki­nek sincs ebben az országban kevesebb joga a »lel­kek erőszakos befolyásolásáról* egyetlen mukkot is szólni, mint éppen Sztranyavszky Sándornak. És elmondhatjuk azt is, hogy a volt NEP-elnök levitézlett az ország színe előtt, függetlenül minden reá háramló személyes és tényleges következmény­től. Kudarca azért teljes, mert nem külső, hanem belső okai vannak. A kívülről kapott sebeket me;í lehet gyógyítani, de a lélek és a szellem belső hibái gyógyíthatatlanok. (Bajcsy-Zsilinszky Endrének) és táborának a Független Kisgazdapárthoz való csatlakozását őszin­te örömmel üdvözöljük. A magyar közvélemény előtt Eckhardt és Zsilinszky eddig is egy táborban vol­tak, egyaránt részük volt abban, hogy a mi hazánk­iban a diktaturás kísérlet összeomlott. Egymáshoz fűzi e két férfiút a kétségbeejtő szociális helyzetben sínylődő magyar néphez való bensőséges kapcsola­tuk, de egymáshoz fűzi őket egy igazi európai szín­vonalon álló külpolitikai tudás és koncepció is. Ezért örülünk annak, hogy akik eddig is egymáshoz tar­toztak, ezután még inkább egymás mellett lesznek abban a vállvetett munkában, amelynek célja: a mi népünk boldogulása. * (A reformnemzedék) alapszabályokat kapott, de ugyanakkor kilépett tagjai sorából a független érzésű fiatalabb értelmiség legnagyobb része. Nem tudjuk, nyílik-e majd így még lehetősége komolyan­vehető munkára? A jelek inkább azt mutatják, hogy kormánypárti képviselők mellékklubjává fog süly­lyedni. Hiszen nagyrészt azok maradnak benne, akik nem tudtak, vagy nem is akartak szót emelni a sza­badságért és azok majdnem mind távoznak belőle, akik fölemelt fővel szembefordultak a diktatórikus törekvésekkel és az elveknek karrierre való kicseré­lésével. * (Vallomás) hangzott el Marton Béla ajkairól: »Titkos választás esetén reménytelennek látom a NEP helyzetét«. S a kartotékok dacos bajnoka ezút­tal sem hagyta cserben kartotékjait, ezeknek szám­szerűségével is bizonyítva mélabús állítását. De a kartotékok íme, cserbenhagyták őt. Nekünk ez a vallomás nem mond újat. Mi tud­juk s bírósági ítéletekkel régen bizonyítva látjuk, hogy az 1935-ös NEP-választás egy erőszakos kisebb­séget juttatott uralomra. Nem csodálkozunk azon a frivolitáson sem, amely már önmaga is bevallja azt az alkotmányos országban elképzelhetetlen helyzetet, hogy a parlamenti többség szembenáll magával az országgal. A politikai tudomány tanítja egy ilyen helyzet szörnyű veszedelmességét. De minket is meglepett az a konzekvencia, ame­lyet Marton Béla vont le szomorú vallomásából. Szervezési és tagszerzési módszereinek csődje miatt azt kérte, hogy folytathassa a szervezkedést. Ilyen logika csak egy van: a Marton Béláé. Szerinte foly­tatni kell azt, ami csődöt mondott. (Mert) viszont a NEP 7-es bizottsága úgy lát­szik, lassanként rátért arra a helyes útra, amelyet az ország régen követel. Ebben a bizottságban mái­Marton Béla nem kapott helyet és csupán 2 elcsen­desedett híve (?) képviselte ott. De már ők sem a régi, lejárat ott módszert kívánták. A 7-es bizottság megszüntette a sztálini mintájú főtitkári állást, megszűnik a főispánok NEP-elnöksége s a kép­viselők nem lesznek többé az élharcosok alárendelt­jei. Mi csak azt kívánjuk, hogy ne féljenek a rend­csinálástól, mert ebben a vonatkozásban az egész közvélemény osztatlanul támogatja azokat, akik be­csületesen akarják végrehajtani az új NEP-alkot­mányt. (A Völkischer Beobachter) lassanként eléri ná­lunk a legszomorúbb nevezetességet. Rosenberg Al­fréd cikke után most egy Heyck nevű úr elképesz­tően hamis, sőt durvahangú közleménye talált elfo­gadást a szerkesztőség által, amely a magyar-hor­vát történelmi kapcsolatokat a legvisszautasítandóbb módon tárgyalja. Tekintve e német újság félhivata­ilos jellegét, komolyan reméljük, hogy az ilyen kárté­kony jelenségek most már végérvényesen meg fog­nak szűnni. Mert sajnos, már az eddig történteket sem lehet egyszerű félreértésekként magyarázni. (Itt és ott) ünnepi fények lobbannak föl a ma­gyar vidéken. Igazi ünnepi fények. Nem a hatalom mindenkori urai felé szólt a szolgálatkész csina­29

Next

/
Thumbnails
Contents