Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Fascizmus Angliában

vábbra is délibábos álmokat szövögetni Magyarország jövendő útjáról? Ez ábrándozóink szerint a mai szakadékból, amelybe a sors kegyetlen csapása folytán estünk, pusztán az emberi igazság törvényei alapján, azonkívül még nagy barátaink segítségével természetesen felfelé fog vezetni, fel, ismét a Nap alá. Vagy pedig a nehezebb utat választjuk? Akarunk-e küzdeni, ugyanolyan hittel, ugyanannyi reménységgel, de több realitással, több tudással, a »kiművelt emberfők nagy óbb mennyiségével« az igazságért? Ezt a másik utat •— egy kiváló történészünk nagy magyar -úí-nak nevezte — az ezen való biztos járás, biztos, diadalmas célhozérés eszközeinek egy részét próbáltam bemutatni, amidőn a nemzetközi szolidaritás tudományának műveléséről szóltam. Ezzel a tudományággal való beható foglalkozás fogja nemzetünk sokáig pihentetésre kényszerült, szinte elsorvadt külügyi érzékét felébreszteni. Ez az az alap, amelyről századunk legnagyobb magyarja: Apponyi Albert egy alkalommal azt jelentette ki: új Magyarországnak, egy új magyar szemléletnek kell róla elindulnia. Hámori (Herczeg) László. Irodalom: Bowmlan, J»iah:In.toi'nationai Relatioins. Ara. Libr. Ass. Chicago. 1930. Grant. A. .T.: An Introdiuctian to 'he study of Intorna.tionial Relaüons, MacMillan. London. 1916. Zimmcrn, Alfréd: The Study of Internationju Relations. (Inaugurál Lecture.) Oxford. Clarendon. 19M.Í • Fascizmus Angliában A biztosítási szaksajtó hozza hírül, hogy az angol biztosító vállalatok leghatalmasabb konszernje, a »Lloyds Underwriting Corporation« a londoni East Endben levő gyárak, házak, de különösen üzletek zavargás ellen való biztosítási díjait igen lényeges mértékben emelte fel. A biztosító társaságok díjpolitikáját rendszerint igen reális tényezők szokták megszabni s ez a díjemelés így azt bizonyítja, hogy reális számítások szerint a jövőben igen heves uccai összecsapásokkal kellene Londonban számolni. Az uccai harcok valószínűsége pedig onnan ered, hogy Angliában is megjelent a fasiszta mozgalom egyik formája és hogy sűrűvé váltak, az ezzel kapcsolatos összetűzések. Különösen áll ez arra a mozgalomra, melyet az egykori munkáspárti vezető politikus, Sir Oswald Mosley szervezett, aki annak idején tagja volt MacDonald második kormányának, sőt ebben a minőségében Angliát a Népszövetségnél is képviselte. De később kilépett a munkáspártból s megindította az angol fasiszta mozgalmat. Hívei fekete inget viselnek és külsőségekben, valamint programjukban leginkább a hitlerizmust kopírozzák elsősorban. Harcot hirdetnek a parlamentárizmus ellen, hívei a tekintélyelvnek és a Führerprincipnek, követelik a nagytőke megrendszabályozását, a tervgazdálkodást, a zsidók visszaszorítását, stb. Önálló eszmerendszert, mint aminőt bizonyos ideológiai közösségük ellenére is a hitlerizmus, vagy a fasizmus önmagában képez, Mosley új^ pártja nem tudott kitermelni. Főleg: külsőségekben éli ki magát és teljesen magán hordja megalapítója dilettantizmusának bélyegét, aki minden eredeti politikai tehetség híján, csak nagybőségű ambíciótól sarkalva próbálkozott meg ezzel az imitálással. Tábora főleg az Anglián is végigdúló gazdasági válság következtében deklasszált középosztálybeliek közül kerül ki. a nagy angol tömegek meglehetősen távol állnak tőle, s mivel az angol lélekben egészen gyökértelen eszméket hirdet, ha ideiar-órái"- erősödi1' i« belileg, nem lelhet kétes, hogy rövidesen bekövetkezik' a mozgalom stagnálása, azután gyors visszafejlődése. »A magyarokat csak magyarul lehet kormányoznk. figyelmeztette Szent Imrét nagy királyunk, Szent István. S ez a bölcs intelme egyformán áll minden nemzetre. Az angolokat sem lehet másképpen kormányozni, mint angolul és Oswald Mosley mozgalma erősen idegen kormányzati eszméket próbál importálni. Ezért léptet most az angol parlament törvényt életbe a színes ingek és egyenruhás fölvonulások ellen. A diktatúrák sikerét, ahol uralomra jutottak, kétségtelenül az okozta, hogy az egyes nemzetek sajátos karakterének leginkább megfelelő formában tudtak jelentkezni s úgy az állami berendezkedés, mint a szociális. kulturális és gazdasági élet zónáin olyan megoldásokat tudnak hozni, amelyek az illető nemzet speciális individualitásával összhangban álltak. Anélkül, hogy értékítéletet gyakorolnánk, ezt elfogulatlanul meg 26 kell állapítanunk. Éppen ezért sokkal nagyobb figyelmet érdemel az a másik mozgalom, amelyet az angol konzervatív párt néhány fiatalja kezdeményezett, s amelyet »cilender-fasizmusnak« keresztelt el a politikai irónia. Ennek kiindulásában, programjában, ceiKitüzéseiben sokkal inkább benne van az angol lélek, mint a feketeingesek mozgalmában. Ennek a politikai iránynak a legreprezentánsabb alakja Elliot, a Baldwinkormány fiatal földmívelésügyi minisztere. Programjának alapelveit Elliot, kit sokan tartanak Baldwin utódjának, egy 1934 márciusában tartott beszédében fejtette ki. »Egy forradalom közepén vagyunk, — mondotta — és a mi feladatunk az, hogy ezt a forradalmat itt Angliában véghez vigyük és jobban vigyük véghez, mint ahogy azt bárhol másutt megcsinálják. Ennek a realizálására egy új államot kell kiépíteni.* — Az alapelv Elliot szerint a gazdasági nacionalizmus, a tervkapitalizmus. — »Meg kell húznunk az éles disztinkciót szabadság és a biztonság gondolata között, mert a kettő nem ugyanaz, sőt egymással konfliktusban levő fogalom. Ha engem megkérdeznek, hogy e tekintetben milyen álláspontot foglalok el, azt válaszolom, hogy a magam részérő] szívesen feláldozom a szabadság egy bizonyos mértékét, a biztonság egy bizonyos észszerű mérték ének.« Ha most ezen általánosságok, de igen jellemző általánosságok után azt vizsgáljuk, hogy milyen területen keresik Ellioték a megoldást, hol fogják meg munkájukat az »új állam« kialakítására, láthatjuk, hogy kiindulópontjukat is speciális angol viszonyok determinálják. Kiindulópontjuk a legnagyobb angol probléma, az »Empire« problémia. Stogl német tudós írja »Das britische Weltreich« című munkájában, erősen rátapintva az igazságra, hogy az angol világbirodalom nem más, mint az angol nép karakterének látható kifejezése: általa feltételezett politikai rendszer. Ennek a-népi karakternek megfelelően, amely a célszerűségen és a puritánizmusan alapuló nemes értelemben vett kapitalizmusban gyökerezik, az angol világbirodalom kifejlődését, a meggazdagodás vágyának, gazdasági eredményekre való törekvések nagy motiváló erejének köszönheti. Alapelvei: minden egyes területet a maga gazdaságföldrajzi és klimatikus adottságának megfelelően kell kihasználni, minden népet a maga sajátos helyzetének és kultúrfokának megfelelően kell kormányozni és önkormányzatban részesíteni. Innen ered az angol birodalmon belül a legkülönbözőbb fokokon megjelenő alkotmányok átláthatatlanul sok ágú rendszere. A brit birodalmi politika sarktörvénye nem a centralizáció, hanem a speciális viszonyokat mérlegelő és kielégítő decentralizáció és az ezen felépülő kooperáció. A tervek között, amelyek a birodalom új megszervezése felé fordulnak, vannak már Angliában olyan hangok is, a »kis-angoloké«, amelyek amellett emelnek szót, hogy az anyaországnak teljesen függetlenítenie kell magát a gyarmatoktól. Elliot élesen szembeszállt e felfogással, ö éppen ellenkezőleg, az anyaország és a dominiumok, valamint a gyarmatok együttes megszervezéséért küzd, amely azonban nem a centralizá-