Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Fascizmus Angliában

ción, hanem a kooperáción, a tagállamok tervszerű külkereskedelmén épül fel, megfelelően a uiodern kereskedelempolitiika bilaterális, preíerenciális szerződéseinek, helyesen használva a legtöbb kedvezmény elvét. Elliot tehát nem egyetlen gazdasági köteléket akart, amely birodalmi vámsorompók segítségével kifelé egyetlen autarkiává sáncolja el magát, hanoin a sorompók mögött lévő államok között a legteljesebb gazdasági szabadság uralmát. A birodalmi gazdaságpolitika előharcosa: lord Beaverbrooke lapkirállyal szemben EHliol a brit államszövetség minden tagállamának legteljesebb gazdasági függetlenségét akarja biztosítani. Korántsem tartja összbirodalmi szempontból veszélyesnek, ha például Ausztrália vagy Uj-Zeeland erősebb mértékben iparosodnának, sőt éppen elősegíteni kívánja azt. Így kialakulna a birodalmon belül egy egészen új speciális szerződésrendszer a dominiumok vámautonómiájával, amelynek keretei közt az ottawai szerződés mintájára meg fogják találni a tagállamok gazdasági érdekeinek kiegyenlítését. Tipikusain angol szellőmre vall Elliot gondolatmenete. Nem egy átalános szabályból dedukál, nem keresi a birodalom gazdasági megszervezésének uniformizáló megoldását, hanem oly rendszert akar felépíteni, amely az egyes tagállamok speciális érdekei szerint alakuló, azokat kiegyenlítő rugalmas szerződéshálózatot tartalmaz, ahol minden állam gazdasága szabadon fejlődhet és az egyes fejlődési fokoknak megfelelő kereskedelempolitikai szerződésekkel illeszkedhetik be a rendszerbe. Ami a fejlődés szabadságát illeti, a szabadság fogalmát természetesen Elliot itt az egyes államgazdaságokra, mint egészekre vonatkoztatja és nem az egyénre. Az egyén munkájának gazdasági tevékenységének szerinte teljesen alá kell rendeltetnie a közösség érdekeinek, mert az egyén nagy korlátlan gazdasági szabadságát tartja az angol mezőgazdaság teljes megsemmisülési okának, hogy Anglia teljesen elvesztette ezt a termelési ágat. »A mezőgazdaság a szabadság hallatlan méreteivel rendelkezett, ennek következtében először csak megbetegedett, de azután meg is halt«. — mondotta egy beszédében. Ezért, szerinte az új gazdasági nacionalizmusnak a legelső feladata az angol sziget reagrárizálódásának elősegítése, hogy az angol mezőgazdasági termelést legalább is olyan fokra emelje, hogy Anglia ne legyen oly nagy mértékben kiszolgál; tátva a külföldi élelmiszerbehozatalnak, amelytől való nagyfokú függésnek igen keserves tanulságait hozták a háború tapasztalatai. Angliának tehát szakítani kell, — hogy egy geopolitikai szakkifejezéssel éljünk — az indusztriális monokultúrával s meg kell ismét erősítenie a földmívelést, ami Ellioték szerint a nemzet erősödésének leghelyesebb és legtermészetesebb módja. »A nemzet önkéntelenül is erősnek érzi magát, érzi, hogy a nemzeti erőknek erős forrása van, ha tudja, hogy polgárai tekintélyes része a saját birtokán gazdálkodik és élelmiszereket termek — mondotta EJiot. (Ez utóbbi szavak igen megszívlelendőknek csengenek magyar viszonylatban is.) Es a reagrárizálodásnak a városi munkanélküliség levezetésére is óriási a szociális jelentősége. i, Elliotnak mint földmívelésügyi miniszternek természetesen megvan a lehetősége, hogy az angol mezőgazdaságot erősítse, amely (Jobden és Peel kora óta jóformán teljesen magára volt hagyva, minden állami támogatást nélkülözött. Különben ez az erős parasztszimpátia a legfasisztátab vonása a cilinder-fasizmusnak. Ha van a fasizmusban nemzetközi vonás, úgy az kétségtelenül a mindegyikben megtalálható parasztrajongás. Ez megtalálható Elliotéknál is, ahol szerves, sőt karakterizáló része lett a birodalom reorganizálására törekvő rendszerüknek. Ez a rendszer, amely különben szigorúan az ősi angol parlamentárizmus alapján áll, sokszor lép úgy fel, mint tudatosítása azoknak az angol nép által szinte öntudatlanul gyakorolt elveknek, amelyek megszervezték és fenntartották a nagy angol világbirodalmat, mint amilyenek a decentralizáció és a kooperáció, minden birodalmi tagnak a maga specialitásának megfelelő közjogi és gazdasági értékelése. A nagyot alkotó angol történelmi lélekkel való ilyen szoros kapcsolata rengeteg potenciális energiát kölcsönöz a cilender-fasizmusnak, ennek az intellektuális mozgalomnak, amely ha nem is jelentkezik olyan dekoratív külsőségekben, mint Mosley mozgalma, kétségtelen, hogy annál sokkal nagyobb befolyást fog gyakorolni a brit birodalom jövendő politikájára. Juhász-Junger József dr. Repülés KÉNYSZERLESZÁLLÁS A GLECCSEREKBEN. Irta: vitéz Boksa IJ Aulai (Bp. Bibliotéka kiadás, 1936). Csaknem húsz esztendőnek kellett eltelni, míg végre hosszas unszolás után egy háborús repülőnk kezébe vette a tollat és megírta egyik érdekes és nem mindennapi harctéri élményét. Csikorgó, hideg tél van. A hóvihar és a köd mindennapos vendég. A meteorológiai hírszolgálat ismeretlen tényező. Déltirolban az Alpesek között fekszik a repülőállomás. A több méter magas havat egy utászzászlóalj éjt nappallá téve takarítja el a replőtérről, hogy a gépek startolhassanak. Megérkezik a parancs; felderítő repülést végezni a svájci határig. Boksay Antal egyik társával gépbe száll és útnak indulnak. Négyezer méteren két gép csatlakozik hozzá egy másik repülőszázadból. így hármasban veszik útjukat a front fölé. A felhőkből ellenséges gépek tűnnek elő és megkezdődik a 40 fokos hidegben a rettenetes légi harc. A szárnyakon tenyérnyi vastagságú jégkéreg képződik, melybe az ellenséges gép foszforlövedéke vág füstölgő réseket. A gépet motor*' hiba éri, leáll a propeller és a glecserek között kényszerleszállást kell végezni. Nincs egy tenyérnyi sík terület semerre sem. Mindenfelé köd és óriási jéghegyek. Mégis szerencsésen földet érnek. Most kezdődik az igazi kálvária. A teljesen lakatlan területen, ahol mindig örök hó és jég van, egy hétig bolyonganak, a legszűkebb élelmiszerkészlettel, míg végre félholtan a kimerültségtől és éhségtől, lakott helyre érnek. A munkához József királyi herceg tábornagy írt magas szárnyalású bevezető sorokat. A könyv nyolc harctéri repülőfelvétellel jelent meg, ízléses formájú kiállítása minden könyvtár díszére válik. Gerle 13 Irta: Bánhidíj Antal. (Bp. Franklin kiadás, 1936). örömmel látjuk ezt a munkát a könyvpiacon, mely Trianon által gúzsba kötött aviatikánk egyik legszebb teljesítményét ismerteti meg az olvasóval. A magyar repülés a gyászos békeszerződés után a mindenféle korlátozások révén úgyszólván teljesen visszafejlődött oda, ahonnan még a békeévekben a rákosi mezőikről elindult. A békeszerződés által csak száz lóerejű gépek használhatók a magyar hadiaviatikában, úgy hogy ilyen föltételek mellett nem is gondolhattunk arra, hogy a többi nemzetek korlátlanul fejlődő aviatikájával versenyezhessünk. Az erős akarat és az önbizalom azonban repülőinket nem hagyta el és a mindenféle korlátozások közé szorított trianoni aviatikából megszületett a magyar sportrepülés. A »Justice for Hungary« világraszóló, bátor repülői a magyar pilótának egyszerre világhírű nevet adtak, mert ennél a repülésnél nemcsak a gép, hanem az ember is számított, és e>z az, ami rendkívüli nagy jelentőséget adott ennek a repülésnek. A poraiból újjáéledt gyengeszárnyú magyar aviatikának is meg kellett mutatnia a világ előtt magát, és Bánhidy Antal és Bischitz Tibor a földközi tengeri repüléssel, a Gerle 13-mal nevüket örökre beírták az aviatika történetébe. Olvasóközönségünk légi útleírásokat még nem olvasott, úgy, hogy ez az újszerű irodalmi munka mindenkit méltán elejétől végig le fog kötni. (v. F. B.) 27