Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A nemzetközi szolidaritás tudománya (International Relations)

A nemzetközi szolidaritás tudománya (International Relatíons) Egy kor alkata, gazdasági, filozófiai és politikai struktúrája, ezeknek tárgyilagos megismerése mindig egyik főfeladatát képezte a korban élő egyéneknek. Mégis, legalább is igen hosszú ideig, azt tapasztaljuk, hogy ezeknek a kérdéseknek tárgyilagos kutatásával kevés tudós foglalkozott. Ez az a pont, ahol összefolyik a történész és a politikus munkája. A történészek között nagyon keveset találunk, akik korunk történetéhez mertek volna nyúlni. Azt mondják, hiányzik a perspektíva; félő, hogy munkájuk nem lesz tárgyilagos. Ezeket a hátrányokat kiküszöböli azonban egy új tudományág, amely tárgyilagosan, egyéni és nemzeti szempontok fölé emelkedve foglalkozik a ma történetével, a nemzetek közötti vonatkozásokkal, kapcsolatokkal, a nemzetek közötti szolidaritással. Ez a tudományág, amelynek művelése angol és amerikai hatásra indult meg világszerte, ma már elismerést talált a történésziek körében is. Fogalmát egyik legkiválóbb művelője, A. Greenwood így határozta meg: »... mindazoknak a nemzetközi erőknek megismerése, amelyek a világ népei életének legkisebb részleteivel is kapcsolatban állanak«. Amint látjuk, a nemzetközi szolidaritás tudománya igen széles körre terjed ki, kutatásainak határai mind máig nincsenek pontosan meghatározva. Bizonyos általános jellemvonások, ame^vek a nemzetközi szolidaritás tudón ímyát más tudományágaiktól elhatárolják, azonban fennállanak. Mielőtt rátérnénk ezeknek a jellemvonásoknak bemutatására, talán helyes lesz, ha röviden rámutatunk e fiatal tudományág mulqara ét> a Lö'obi tudományágak között jelenleg elfoglalt helyzetire. Az International Relációi $ (ez a tudományágnak a külföldön általában elfogadott elnevezése) tág körével tudományosan már mintegy húsz éve foglalkoznak. Eleven erővel ható tudományággá azonban csak a világháború kataklizmája, illetve azt követőleg a diplomácia stílusának megváltozása tette. A régi diplomata feladata nagyon sokszor nem volt más, mint kémkedés. A diplomáciai küzdelmek csak fegyverek harcának békeidőben más formában való folytatása. A régi diplomata nem annyira két nemzet összehozására, hanem inkább azok öszszeveszítésére törekedett. Kivételek voltak egy James Bryce, aki az angol-amerikai megértést munkálta, egy Jusserand, egy Herrick. A mai diplomata, aki többnyire résztvesz egy-egy nevezetes nemzetközi egyezmény, a nemzetek szolidaritását nagymértékben előmozdítani hivatott paktum, egyesség előkészítésénél, megszövegezésénél, vagy aláírásánál, — máibizonyos idealizmussal dolgozik. Ma már kialakulni látjuk egy új diplomáciai rendszer körvonalait, egy olyan rendszerét, melynek feladata a népek közelebbhozása, a nemzetek közötti megértés előmozdítása. Természetes, hogy még mindig igen sok zavaró körülmény van, ránk szakadt súlyos örökség egy hosszú múltból. Azok a bizonyos nemzetközi kijelentések, amelyek a háború sárkányát igyekeztek szavak és ünnepélyes jellegű aktusok segítségével megölni, közel sem értek el teljes eredményt. A sárkányt csak. elbódították, de meg nem ölték. A szenződések nem biztosítják ugyan még a békét, de máikifejezésre juttatják a békevágyat. Ez már nagy lépés, de még csak az első lépés. A titkos diplomácia halála, a békevágy visszatérése megfelelő légköri teremtettek a nemzetek közötti szolidaritás kérdéseinek megismerésére, viszont ezeknek az ismereteknek széles körben való elterjedése, annak felismerése, hogy e földgolyón logikai és természeti szükségszerűség alapján egyaránt mindnyájan egymásra vagyunk utalva, a békevágyat, a nemzetközi megértés és összetartás princípiumait teszi uralkodóvá az emberek lelkében. Amint látjuk tehát, a nemzetközi szolidaritás tudománya és a nemzetközi diplomácia békét akaró és békét alkotó munkája egymással kölcsönhatásban állanak. Ennek a nagyjelentőségű kérdésnek felismerése késztette a Nemzetek Szövetségét is arra, hogy az International Relations tudományának művelésére maga adjon ösztönzést tagállamainak. Hisz a Nemzetek Szövetsége, legalább is az Alapokmány így fejezi ki, avégből jött létre, hogy »a nemzetek együttműködését biztosítsa és a nemzetközi békét megvalósítsa«. E célból a Nemzetek Szövetsége egyik legértékesebb szerve, a modern nemzetközi közigazgatási jog egyik legtökéletesebb alakulata az Institut International de Coopération Intellectuelle vette kezébe a kérdések megoldását. Az Institut 1928 márciusában a, berlini Hochschule für Politik kupolatermében konferenciára hívta össze az International Relations tudós művelőit. A konferencián, amelyen történészek, közgazdászok, politikusok, nemzetközi jogászok vettek részt, alig néhány órai tanácskozás után kimondották a következő határozatot: »The study of International Relations involves the closest coopération between all those who in different fields as in different countries are engaged dn the interpretation of modern society. (A nemzetközi szolidaritás tudománya a legszorgosabb együttműködést hozza létre r mindazok között, akik különböző tudományok terén, különböző országokban, a modern társadalom kérdéseinek feltárására hivatottak.)« Ha figyelmesen megtekintjük a határozat szövegét, úgy lehetetlen fel nem ismernünk a sorok között az őszinteséget, a tudomány férfiainak valódi nemzetközi szolidaritását. A Szellemi Együttműködés Intézete további konferenciákat hívott össze Londonban, Párizsban, ez év tavaszán pedig Madridban. A madridi konferencián Magyarország is képviseltette magát, világszerte elismert tekintélyű, nagy nemzetközi jogászával: Gajzágó Lászlóval, a Pázmány egyetemen a nemzetközi jog tanárával. Az International Relations kérdéseinek tanulmányozására mindenfelé intézetek alakultak, egyetemeken és egyéb egyetemi rangú nemzeti intézmények kebelében. Ma húsz ilyen intézetről tudunk. Ezek közül 14 24