Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Külpolitikai közvéleményünk megtisztulása

érdekösszefüggések olyan messzeterjedőek, hogy bármilyen akciónál szükség van az európai háttér megnyerésére vagy tisztázására is. A jövő azonban nem szövetségeseink és barátaink erején, hanem a saját életrevalóságunkon, fizikai és szellemi erőnkön fog eldőlni. Saját erőink működési területe pedig itt van a Kárpátmedencében. Itt kell komoly szövetségesekre szert tennünk. Túlságosan jól ismerem szomszéd államaink egyrészének mai uralmi rendszerét és politikai szerkezetét, semhogy e szövetségkeresést a nálunk már többször propagált mód oltón »a kisantanthoz való közeledés« ilyen vagy olyan formájában képzelném el. Nekünk nem a kisantanthoz kell köz3vfcdiiünk, hanem a körülöttünk élő más nemzetiségek olyan csoportjaihoz, melyekben szintén bontakozik lassan a mai helyzet tarthatatlanságának tudata s egy jobb jövő előkészítésének akarata. S ha ilyen csoportok ma még itt vagy ott nincsenek, ezek megteremtése a mi külpolitikánk igazi és legfontosabb feladata. Természetes, hogy e feladatnál a külpolitika orthodox és használatos eszközei nem elegendőek s hogy e külpolitikában a belpolitikának talán sokkal nagyobb szerepe lesz, mint az ú. n. diplomáciának, amit röviden s kissé játékosan úgy foglamazhatnánk meg, hogy külpolitikánknak belpolitikának kell lennie s belpolitikánknak külpolitikának. Elismerem, sőt hangsúlvozom. hogy a külpolitikai feladatoknak ezen a terén jóval nehezebb lesz sikereket aratni, mmt messzi hatalmak barátságának megnyerése tekintetében. Sok önmegtagadással végzett, sok keserűséget lenyelő, visszautasítást, kudarcokat elbíró akaraterőre és munkára van szükség, azonkívül, hogy számítani kell a ma hatalmon levő csoportok teljes és minden eszközzel való védekezésére is. Mindemellett — nehogy félreértessem — minden eszközzel meg kell tartani és továbbépíteni a nagyhatalmakkal való baráti kapcsolatainkat is, annál is inkább, mivel sok jel mutat arra, hogy Középeurópa mai egészségtelen helyzetéből a kivezető utat csak egy újabb katasztrófa után fogjuk vagy fogják utódaink megtalálni tudni. S hogy e nem kívánt és rettegett katasztrófából megmenthessük jövőnket, ehhez lesz majd szükség Európa rokonszenvére és támogatására. Mindhiába lesz azonban rokonszenv és segítség, ha mi magunk nem gyökerezünk bele a jövő Középeurópa egészségesebb talajába, ha mi magunk nem leszünk zászlóvivői, harcos hirdetői s ha kell mártírjai egy jobb, emberségesebb, igazságosabb politikai rendszernek, mely rendszer alkalmas valóban rendet és fejlődésképes állapotokat teremteni Középeurópában. Ezeket a törekvéseinket, a jobb jövő tiszta képét bele kell ágyaznunk Középeurópa s különösen a Kárpátmedence minden népének tudatába. Minél szélesebb rétegekkel kell megértetnünk, hogy — a mai egymásra való fogvicsorgatás és fegyvercsörgetés közepette — ez az egyetlen eszmény, amelyért Középeurópa bármely nemzetiségű fiainak hősi halált halni érdemes. Rónai András dr. C. A. Macartney : Magyarország (Budapest é. n. 255 l. Révai Világkönyvtár.) Mikor az angol író könyvét kézhez kaptam, örömmel állapítottam meg, hogy a könyvkiadó vállalat újból tett egy lépést azon az úton, melyen ma minden vállalkozónak haladnia kell, ha erre módja van, t. i. nemzeti önismeretünk előmozdításának, égető problémáink jelenlétének, esetleg megoldási módozatainak a köztudatba átvitelének útján. Főleg könyvkiadóinknak missziós feladata ez, hiszen önmagunk megismerése mégis csak a másoktól elénk tartott tükörből lehetséges leginkább s idegen ember ábrázolásában az elfogultság diktálta vonásokat könnyebben felismerjük, mint abban a képben, amit honfitársunk rajzol rólunk. Azonban Macartney könyvét olvasva nemcsak ebből a szempontból érdekes a mü. Hamarjában aligha tudnék olyan magyar írótól származó könyvet mondani, — nem is emlékszem, hogy egyáltalán láttam-e ilyet — amely ilyen kis terjedelemben képes volna a magyar alkotmány-, közigazgatásszervezet tökéletes, történeti fejlődésében előadott rajzát elénk tárni, kidomborítani a Kárpátok »D« betűjétől körülzárt terület geopolitikai jelentőségét, egységét s levonni az ebből folyó politikai következtetéseket a tárgyilagos szemlélő elfogulatlan modorában. Ilyen tömör előadásban még seholsem olvastam mai egyházunk, főúri, dzsentri, polgári, munkás, paraszttársadalmunk frappáns keresztmetszetét, előnyeinek, hibáinak kendőzetlen feltárását, a magyarságnak ilyen őszinte, de jóakaratú, meleg szívvel együttérző kritikáját, a nemzetiségi kérdésnek, revíziónak, királykérdésnek, külpolitikai irányvonalunknak kitűnő és többnyire teljesen elfogadható ismertetését. Igaz viszont az is, hogy gyakran éles vonalakkal rajzol a szerző, ami eltorzítja kissé a tényleges helyzetet, (így pl. az arisztokrácia = katolicizmus, dzsentri = protestantizmus, legitimizmus =r katolikus irány, a szabatdkirályválasztás = dzsentri-protestáns irány, vagy hogy 1867-től 1932-ig, Gömbös Gyula kormányrajutásáig arisztokrata uralom volt Magyarországon, vele a dzsentri jutott uralomra, holott tudjuk, hogy Tisza Kálmán ideje óta mindmáig az ú. n. benepossessionatus-dzsentri nemesség kormányoz az országban és az ö életszemlélete uralkodik, tovább éltetve a rendi korszak politikai ás társadalmi szemléletét a parlamentarizmus nyugatias-demokrata külseje alatt. Nincs igaza Macartney-nak, mikor a nemzetiségeknek a háborúelőtti elnyomásáról beszél hiszen az ellenkezőjéről akár Szekfű Gyula Magyar Történetének XIX.—XX. századi kötete, akár Gratz Gusztáv könyve a dualizmusról meggyőzhette volna, azonban ezek csak apróbb hibák, melyek egynémely itt fel nem sorolható ahisztorikus megállapítással együtt a könyv nagy értékeit nem ronthatják le. Egészen érthető, hogy nem ismeri el az összes pontokon, a trianoni békediktátum igazságtalan és rosszindulatú voltát, hiszen angol ember és honfitársai rövidlátását és rosszindulatát bélyegezné meg a teljes beismeréssel s ilyen mea culpázást még egy angoltól sem, sőt éppen egy angoltól nem várhatunk. Hálásak lehetünk, hogy ennyi fáradsággal, szeretettel foglalkozott hazánkkal, népünkkel s ilyen kis remekműben segítette elő eredetileg angol közönség számára Magyarország megismerését. f-i. -a.) Dr. Kolozs Gyula: Aforizmák. (Bp. 1936. Légrády Nyomda, 6<. o.) Optimisták, pesszimisták egyaránt élvezettel és érdeklődéssel fogadhatják ezt a kis munkát, mert dr. Kolozs Aforismái az életet mutatják be, annak minden vidámságával, de minden szomorúságával is együtt. Valóban az élet jelenik meg itt tőmondatokban. (H. L.) 22