Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Uj veszedelmek Erdély fölött

ellensége. Fáradhatatlan energiával és reprodukálhatatlan fantáziával találja ki a legfantasztikusabb meséket és vádakat és viszi őket a hatóságok elé, hogy azokkal karöltve megindítsa kérlelhetetlen és megnyugvást nem ismerő hajszáját. Ghibu Onisifor az utóbbi időben a bukaresti Universul-ba cikksorozatot írt és az antirevizionista liga osztályai számára előadásokat tart az ország legkülönbözőbb részeiben. Ezeken a gyűléseken elképesztő vádként hangoztatja, hogy Magyarországon a katolicizmus nemcsak vallás, hanem a politika szolgálatában álló hatalom, amelyet azzal támaszt alá, hogy a magyarországi katolikus egyház élén a hercegprímás áll. Azt állítja, hogy a magyarországi katolikus szervezetek megbízottaikat Romániába is elküldték, hogy ott propagandát fejtsenek ki a revízió mellett. Folytatja tovább, hogy Jézus Krisztus Magyarországon nem Isten fia és a világ megváltója, hanem az ezeréves Magyarország visszaállítója. Ghibu az Universul-ban írt cikksorozatában a »Magyar szentek* ellen intéz kvalifikálhatatlannak nevezhető támadásokat. A támadás alapján a hatóságok' eljárást indítottak — több szerzetesrend ellen és vizsgálat alá vették a templomok szobrait, ahonnan azután a magyar vonatkozású szobrokat el is távolították. így a temesvári piaristarend székházáról és iskolájáról a legbarbárabb módon távolították el Szent István, Szent László és Szent Imre szobrait. A szobrokat előbb aljas módon megcsonkították és azután széjjeltörték. Ghibu feljelentésére több mint tizenhárom egyházi vagyont írtak át az állam tulajdonába. Ezeknek az értéke meghaladja a lapok közlése szerint a negyedmilliárd leit. * És a kisebbségek megnyomorítására utóbbi napokban köztudomásúvá vált egy magyarországi telepítési akció terve, amelyet a nyugati határszélen lévő nemromán birtokok kisajátítása1 révén akarnak végrehajtani. A parlamenti képviselők egy csoportja, amelyben valamennyi párt helyet foglal, készített elő egy ily értelmű törvénytervezetet. A cél az, hogy a román-magyar határon százkilométeres körzetben kisajátítóit kisebbségi földekre tiszta románajkú lakosságot telepítsenek. Egyéb rendelkezéstől eltekintve, ismét súlyos sérelem készül tehát a kisebbségek ellen, mer.: a kisajátított földeket nem készpénzen akarja megváltani az állam, hanem kisajátítási kötvényekkel. A tervezet szövege a következő: 1. Az összes mezőgazdasági birtokokat, legyenek azok falusiak, vagy városiak, melyeket 1914 óta szereztek és amelyek nagyobbak huszonöt holdnál, továbbá a határtól száz kilométernyi körzetben fekszenek és nem román nemzetiségű román állampolgárok tulajdonai, kisajátítás alá kerülnek abból a célból, hogy kis- és közép- román birtokokat alkossanak. 2. A huszonöt holdnál nagyobb birtokokat, melyek nem tartoznak az első szakasz rendelkezései alá és nem képezik román birtokosok tulajdonát, valam'int tekintet nélkül kiterjedésükre, a magyar állampolgárok földjeit ugyanilyen célra az állam megvásárolja. 3. Az első szakasz szerint kisajátított birtokok vételára az államot terheli. Az árat a kisajátítás idejében érvényes értéknek megfelelően állapítják meg és kisajátítási kötvényekkel fizetik. A második szakasz szerint kisajátított birtokok vételárát, melyet a kisajátítás idejében érvényes értéknek megfelelően állapítanak meg, készpénzben fizetik. 4. A telepítésnél és a kis-, valamint középbirtokok alakításánál előnyben részesülnek a Mihai Viteázul- és a Ferdinand-rend lovagjai, akik háborús kitüntetésekkel rendelkeznek, továbbá a hadiözvegyek, hadirokkantak és hadiárvák, a volt önkéntesek, a tartalékos tisztek és altisztek, a háborús károsultak és végül a határontúli románok. 5. A kisajátítást a bírói hatóságok hajtják végre az erdélyi kisajátítási törvény rendelkezéseinek megfelelően, a vásárlásokat pedig a földművelésügyi minisztérium eszközli. A törvénytervezet indokai a következők: 1. Az Erdélyre vonatkozó kisajátítási törvény első szakaszának második pontja megengedi kétszáz holdig a határmenti birtokok kisajátítását telepítési célokra, azonban ezt a szakaszt a végrehajtás folyamán nem hajtották végre. 2. A nyugati határon, hogy az nagyobb biztonságot nyújtson és a védelemre alkalmasabb legyen, az állam magasabb érdekei szempontjából a nyugati szomszédok revizionista akciója miatt román nemzeti határ létesítendő. 3. A jogosítottak között kiosztott telepek nagy részét olyan idegen elemek szerezték meg, amelyek nem képeznek elegendő biztosítékot a nemzeti védelem szempontjából. 4. Ügy a telepítésnél, mint a kis- és középbirtokok létesítésénél előnyben részesítendők a Mihai Viteazulés Ferdinand-rend lovagjai, a háborús kitüntetésekkel rendelkezők, a volt hadiönkéntesek, a tartalékos tisztek és altisztek, a háborús károsultak, valamint a határontúli románok. Ha a törvénytervezetből valóban törvény lesz, sokezer magyar és sváb paraszt váJik hontalanná. Ezek a parasztok évszázadokon és generációkon keresztül szeretettel és ragaszkodással éltek földjüknek, azon valóságos kultúrát teremtettek és így beláthatatlan következménnyel járhat, ha megfosztják őket életük céljától. Mindenesetre a bevezetésben említett bal jóslás beteljesülésének már az első pontjánál tartunk. Ki akarják pusztítani a kisebbséget először a határ széléről, nincstelenné teszik őket, hogy azután az elzüllés lejtőjére Süllyesszék. Mert tagadhatatlan tény, hogy egy népet legradikálisabban úgy lehet halálra ítélni, ha gazdasági alapjaiban rendítjük meg. A nincstelenség előbb egykét, aztán egysét, majd végül teljes kihalást eredményez néhány generáción belül. De ki is adták egyes helyeken a jelszót már. így Aradon az antirevizionista gyűlés egyik szónoka követelte, hogy két éven belül tűnjék el Aradról minden magyar. Nem is beszélve arról, amit egy székelyföldi lap adott a felizgatott román közhangulatnak szállóigévé: Szent Bertalan-éjt rendezünk a kisebbségek számára! Ez a cikk egy kis lap mérgező hangú merénylete, de végigjárta az egész kisebbségi, az egész magyar és majdnem az egész európai sajtót. Tudomást szerzett róla a civilizált világ és reméljük, hogy ma már több jelentős európail állam áll őrt, nehogy a bafbarizmusnak ilyen féktelen elfajulása Ibeváltódhassék. Miuoritair. 20