Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Külpolitikai világkép

Külpolitikai világkép Az a shakespearei királydráma, amely most Angliában lejátszódott, a maga mélységével és erejével, megrázó emberi mivoltában tulaj donkép Baldwin miniszterelnök beszédében bontakozott ki először a világ közvéleménye előtt. Az angol premier, aki mindenekelőtt részvétet kért hallgatóitól a maga számára és ezt a részvétet és feloldozást bizonyára meg is fogja tkapni a történelemtől, olyan hangot szólaltatott meg, VIII. Edward lemondásának előzményeit ismertetvén, ami nem tévesztette el hatását, és ami bizonyára utat fog találni mindazok szívéhez, akik ezt a szomorú emberi vergődést meleg együttérzéssel kísérték. A királyi lemondás emberi vonatkozásait valahogy nehéz elválasztani a politikumtól, mégis az az érzésünk, hogy sokkal több benne az, ami az érzelmekre, mint ami a hideg, józan logikára tartozik. Nehéz bírónak lenni olyan ügyekben, ahol a szív parancsai szólalnak meg. És ha igaz is, hogy ilyen magas polcán az emberi méltóságnak, az államrezón követelései el szokták nyomni a szív parancsait, de ha a végén mégis a szív győz, az emberiség számára ez talán mégis inkább öröm lehet, mint szomorúság. Maga a brit impérium, az angol világhatalom valóban különös méltósággal, higgadtsággal és a maga rendíthetetlen erejébe vetett bizalommal viselte el ezt a megpróbáltatást. Senkinek sem lehetnek kétségei az iránt, hogy ebben a szigetországban az alkotmánynak, a tradíciónak és a nagy történeti mult iránt való elkötelezettségnek olyan hatalmas erői uralkodnak, amelyek a jövőben is minden válságon át fogják segíteni. Nemcsak az anyaország, hanem sorra a dominiumoik is, a rakoncátlan és szakadár Írországgal egyetemben ugyanarra a magaslatra emelkedtek és olyan egységet dokumentáltak, hogy mindenki láthatja: nem csupán a király személye és a koronából kisugárzó magnetikus erő tartja öszsze ezt az egységeit, hanem az érdekek, a felfogások és az ideálok azonossága is. Amilyen méltóságteljes volt az alikotmányos tényezők részéről a királyi lemondás elfogadása, éppoly önérzetes, felemelő és egy nagy nemzetihez méltó volt az új király fogadtatása, aki VI. György néven fog uralkodni. Ezáltal is bizonyára éreztetni óhajtván azt az elhatározását, hogy folytatni és tovább is fenntartani kívánja édesapja, V. György nagy hagyományait. Magyarország, 9 millió magyar szív, ezekben a súlyos és válságos napokban együtt érzett, együtt lángolt a hatalmas, nagy angol néppel, mert nemcsak a VIII. Edward — immár Windsor herceg — személye iránt érzett rokonszenv és szeretet él ebben az országban, hanem az angol alkotmányos felfogás és az egész angol alkotmányos életvitellel való teljes megértés és szolidaritás is. Anglia, mely a nagy elfogultságok, de bizonyosan a tökéletes elfogulatlanság hazája is, a Simpson-affér mesteri elintézésével ismét példát mutatott a világnak. * Egy nagy nemzet életét és politikáját azonban nem állíthatják meg még az ilyen történelmi jelentőségű események sem és az angol külpolitikai vezetésnek az elmúlt lázas, zaklatott napokban is volt ereje és idegzete ahhoz, hogy az angol-olasz megbékélés tárgyalásainak fonalát tovább szője, örvendetes haladás mutatkozik ezen a téren, s bizonyos értesülések szerint a megbeszélések messze túljutottak már a kezdeti stádiumon és gyakorlati, mihamar realizálható eredményekkel kecsegtetnek.. Olyanynyira, hogy Anglia szükségesnek tartotta a földközitengeri kérdésben érdekelt kisebb hatalmakat is tájékoztatni, a készülő megegyezés feltételeiről. Szükségtelen hangsúlyoznunk, hogy egy angololasz tengeri megegyezés, amely magában foglalná Etiópiának de jure elismerését is, (miután ennek a területnek a teljes katonai megszállása befejeződött) mekkora érdeke Európának, de különösképpen Magyarországnak, amelyet Olaszországhoz egy több évszázados barátság széttéphetetlen kötelékei fűznek, Angliát, viszont joggal tekinhetjük olyan nagyhatalomnak, amely Olaszországgal együtt a legnagyobb tekintélyű képviselője a Népszövetségben a békeszerződések és az alapokmány dinamikus értelmezésének. Milyen távlata nyílnék a 19. szakasz gyakorlati alkalmazásának, ha Anglia és Olaszország megegyezvén egymással az összes függő kérdésekre nézve — ebben a nagy gondolatban találkozhatnának a genfi zöldasztalnál! A távoli Kelet eseményei, de különösen a németjapán szerződés létrejöttének körülményei, bizonyára siettetni fogják a kibontakozást a középtengeren. Anglia nem nézheti közönbösen Japánnak az ázsiai kontinensen való terjeszkedését, amely hovatovább nemcsak kínai és indiai, hanem az ausztráliai érdekeit is veszélyeztetheti s ilyen körülmények között elsőrendű érdeke, hogy legalább itthon Európában biztonságot teremtsen a maga számára. Igaz, hogy a német-japán megegyezésnek (kifejezetten bolsevistaellenes éle és jellege van, s ehhez tulajdonképpen még a konzervatív Angliának is csatlakoznia kellene, sajnos azonban, a brit politikának Franciaországgal szemben való kötelezettségei ezt ma lehetetlenné teszik. De különben is, a sárga veszedelemmel szemben fennálló, s nem éppen alaptalan hagyományos brit féltékenység, már eleve is determinálja azt az állásfoglalást, amelyet hasonló esetben Anglia elfoglalhat. Mindenesetre örvendetes tény, az európai társadalmak biztonsága szempontjából, hogy a szovjetbirodalcwnmal szemben ilyen hatalmas védőgát emelkedett, s talán eljöhet egyszer, nemsokára olyan távolkeleti kibontakozás is, hogy Anglia ezt a megegyezést nem fogja maga ellen irányulónak tekinteni. A magyar kormányzói pár római és bécsi látogatása egyszerre történeti levegővel töltötte meg a mai magyar élét szűkreszabott, szomorú világát. Nagy emlékek szellem járását éreztük magunk körül, s ez a hitnek, bizalomnak meleg áramlásával töltötte meg szíveinket. A római és nápolyi ünnepségek során ragyogó renaissance-képek felvillanását éreztük, 17