Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Külpolitikai világkép

az Anjouk és Mátyás király korának mámorító illatát, Schönbrunnból pedig a ferencjózsefi idők históriai méltóságérzete és a dunavölgyi magyar elhivatottság fénye ragyogott felénk. Oly jól esett ezekben a hullámokban megfürdetni alélt magyar lelkünket! A Duce milánói beszéde, amely politikai ouverture volt a magyar államfő királyi fogadtatásához, reflektorfénnyel árasztotta el a magyar revíziós kálváriát. Most már az egész világ látja, hogy mi történt Trianonban, hogy átkozott kezek milyen sorsot mértek ki Magyarország számára. Nézzük mármost, hogy Európa miként reagált erre a történeti erejű szózatra. A Nyugat civilizált állami közül elsősorban Anglia volt az, amely egy eseménynek kijáró figyelmet szentelt Mussolini beszédének. Az angol sajtó legtekintélyesebb orgánumai törtek lándzsát Magyarország igazsága mellett, Garvin pedig, Anglia legelső publicistája életének talán legmélyebben szántó és legnagyobb hatású tanulmányát írta meg az Observerben Magyarország szörnyű megcsonkításáról. Csak a közibe jött trón változás és az azt megelőző események akadályozták meg, hogy az ügy egyelőre nagyobb hullámokat nem vert, bizonyos azonban, hogy a közeljövőben a magyar kérdésnek az eddiginél sokkal nagyobb jelentősége és szerepe lesz az angol politikában — különösen az alsóház magyarbarát csoportjának fokozottabb tevékenysége révén. Franciaországban is erős hullámzásba hozta a kedélyekét a milánói szózat, s bár a vélemények itt megoszlottak, a mérleg számunkra határozottan kedvező. Főleg jobboldali francia körök azok, amelyek érdeklődnek a magyar kérdés iránt. Németország részéről kissé hűvös volt a fogadtatás, ami a Rosenberg-féle cikk megjelenése után nem lehet számunkra meglepetés. Annál örvendetesebb, hogy Ausztria sajtója, és közvéleménye teljes egyhangúsággal odaállott a magyar revíziós követelések mögé, elismerve azoknak minden jogosultságát. Ausztriának ezirányú baráti magatartását nem lehet eléggé magasra becsülnünk és értékelnünk. Nézzük mostmár a kisantant államait. Jugoszlávia meglehetős tartózkodóan viselkedett, s úgylátszik a beszéd nem hatott zavarólag a kialakulóban lévő imagyar-szerb közeledésre. Cseh részről elhangzottak ugyan az ismert üres tiltakozó szólamok, de mélyebb emóciót általában nem tapasztaltunk. Ám egyenesen megdöbbentő az a válasz, amely a Duce milánói beszédére főként a románoktól megszállt területekről hangzik föl. Mussolini a béke és az igazság nevében tette szóvá a Magyarországot ért súlyos igazságtaalnságok revizióját. S erre a románok balkáni vadsággal Szent Bertalan éjszakáért kiáltoznak és új földreform-hadjáratot akarnak a magyarság ellen indítani, amely 25 hold fölött minden még meghagyott erdélyi magyar birtokot elvenne. Ilyen feleletet mi most válaszra méltassunk-e? Hiszen a románok eddig is lábbal tiporták a magyar kisebbség jogait s mit bizonyítanak jobban az új rablások, — sőt gyilkosságok fenyegetésével, mint eddigi bűnösségüket és rossz lelkiismeretüket?! De a Mussolini beszédére feltörő román válaszadások mély elszomorodottsággal is töltenek el bennünket. A Duce békét és igazságot kíván. S miféle vakság bármilyen dunavölgyi nép részéről, ha ilyen elvadult lélekkel fogadja a béke jószándékát? Akik ezt teszik, felelősek az egész emberiség előtt és saját népük sorsát is a végzet elébe dobják. Rajtuk múlik a választás a fölemelkedés és a széthullás között és ők olyan módon felelnek a béke és az igazság kívánságára, amelyeket nekünk most Európa nagy nemzetei felé mementóul kell fölmutatnunk. Két ország közvéleménye várta feszült figyelemmel, mit fog mondani Olaszország és a Dunavölgye helyzetéről, kapcsolatáról és jövőjéről az a magyar államférfiú, aki az olasz-magyar barátságot Mussolinival együtt történeti szerződésbe foglalta. Bethlen István december 15-én megtartotta Milánóban előadását, amelyre az Olasz Királyi Külügyi Társaság kérte föl. Ennek az előadásnak időszerűségét, de jelentőségét is fokozta, hogy rövid idővel Magyarország kormányzójának ünnepélyes olaszországi látogatása után hangzott el. Nemcsak a magyar és olasz nép közvetlen érdeklődése, hanem egész Európa figyelme fordult az illusztris előadó témája felé. Hiszen a Dunavölgy rendezése: Európa békéjének föltétele. Mindeki tudja, hogy Olaszország nélkül és Magyarország nélkül nincsen új dunavölgyi rend és újjáépítés, ezért történelmi jelentőségű az a megnyilatkozás, amelyet most a magyarok legnagvobb állaimférfia az olaszok baráti kívánságára sorsdöntő erővel és elokvenciával, ünnepélyes külsőségek között mondott el. Osztrák írók Budapesten A Szellemi Együttműködés Szövetségének magyar csoportja és a Magyar-Osztrák Társaság december 7-én este a Zeneakadémián irodalmi estet tartott, amelyen először mutatkozott be a modern osztrák irodalom a budapesti közönségnek. Az igen előkelő közönség soraiban megjelent Horthy Miklós kormányzó és' felesége is. Bevezető beszédében Hekler Antal egyetemi tanár hangsúlyozta a két nemzet között fennálló kultúrkarpcsolatok jelentőségét. Ezután zeneszámok következtek, majd Friedrich Schweyvogl tartotta meg nagy figyelemmel kísért előadását a modern osztrák költészetről. Báthy Anna énekszáma után több költemény hangzott még el; különösen nagy tetszést aratott ezek közül Guido Zernatto, a fiatal államtitkár-író néhány költeménye. Befejezésül Hans Nücldern, a bécsi rádió dramatwr'a igazgatója egy balladáját adta elő. Igen nagy szolgálatot tett a Szellemi Együttműködés Szövetsége a magyar kultúrának és Ausztriával fennálló kultúrkapcsolataink khmélyítésének, amidőn az osztrák irodalotm- budapesti reprezentatív felvonulását megrendezte. KASSÁN 910 család lakik még kiselejtezett vagonokban, Köpesényben 316 család. TEMESVÁRON a tűzoltóság élére egy századost rendeltek ki. (!) A tűzoltók az oláh hadseregnek tagjaivá válnak. 18