Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A nemzetiségi kérdés fejlődése. (A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig)

DEÁK FERENC: Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltanunk non szabad. _ Az ország alkotmányos szabadsága nem, oln sajátunk, melyről szabadon rendelkezhetnénk; hitünkre bízta a nemzet annak hű megőrzését s mi felelősek vagyunk a haza s önlelküsmeretünk előtt. kisebbségi kérdésnek összhangbahozatalát és megoldását az ellentétes koráramlatok szintézisében kell keresnünk. c) Miután azonban az élet és történelem nem ismer minden időben és helyen egyforma igazsággal érvényesülő szabályt, a partikuláris szempontok fokozott figyelembevételére kényszerül a nemzetiségikisebbségi kutató, amit Cseri János — a kiváló erdélyi publicista — évekkel ezelőtt akként fogalmazott, hogy: »ahány ország, annyi kisebbségi kérdés«. Vagyis a kérdéses területen érvényesülő etnikai, történelmi, gazdasági és kultúrál is viszonyok tüzetes vizsgálata nélkül — még a kor általános érvényű igazságkategóriáin belül is — különböztetni kényszerül úgy a tudós, mint a gyakorlati politikus. A fejlődés tehát nem negligálhatja a multat, organikus haladás ennek tekintetbe vétele nélkül el nem képzelhető, a változás reális mértékét mindig a múlt szabja meg, felismerve Disraeli reálpolitikai tételét: a múlt jelen hatalmunknak mindig egyik állandó eleme. d) S végül: ha a nemzeti gondolat ma általános érvényűnek is látszik, vagyis olyannak, mely pillanatnyilag egybeesik »a civilizáció haladásávak — azonban politikai, gazdasági, kultúrális vonatkozásban olyan dezintegrációt eredményezett máris, hogy a nemzetközi kapcsolatokat egyre jobban kiépítő világgazdaság, technika és kultúrfejlődés irányával a jövőben egyre nagyobb számban fog összütközni. Ez pedig gyakorlati hatásában — az akció és reakció törvényénél fogva — megint oda fog vezetni, hogy ezek az integráló szempontok ellensúlyozni és legyőzni igyekeznek majd a nemzeti gondolat szétválasztó hatását. Vagyis: a dezintegráló nemzetiségi gondolat ha közvetlenül el is mélyíti a nemzeti ellentéteket és közvetve szilárdan körvonalazott rendszerben építi ki a nemzetiségi népjogok anyagát, ugyanakkor — s ez a közvetítő és áthidaló gondolat — ezek állandó felszínen tartásával alkalmat és módot nyújt idővel a kisebbségi jogvédelem legfőbb hivatását képező szabatos alaki rendezésére is s így közvetve az államszuverenitás modem gondolatának kiépítésére. Hogy ez az elvi és gyakorlati szintézis bekövetkezhessél, annak előfeltétele annak az általunk hangoztatott igazságnak nemzetközi felismerése, hogy a nemzetiségi és kisebbségi kérdés külön megoldásmódokat kíván, hogy egyik esetben politikai, a másik esetben jogi reformokkal lehet célt érni, hogy a két problémakomplexum nemcsak folytatása, de szerves kiegészítése is egymásnak s így gyakorlabi szétválasztásuk egyet jelentene a kérdés tudatos vagy kevísbbé tudatos megkerülésével. Hiszen az anyanépeikkel etnikai összefüggésben élő vagy milliós tömegben együtt élő nemzetkisebbségek problémáját merő jogi rendezéssel megoldani nem lehet, ezeknek lelkében sokkal aktívabb formában él az államalkotás tudata és szándéka, minthogy pusztán közigazgatási vagy kultúrális úton kielégíthetők volnának, hiszen erőszakkal és mesterséges eszközökkel kiszakított tagjai egy egész, összefüggő, szerves organizmusnak, amelybe bekapcsolódni és ismételten beolvadni vágynak éppen a manapság is annyira virulens nemzeti gondolat folytán. Mivel azonban — amint ezt a békeszerződések is bebizonyították — éppen a Dunavölgyben olyan határrendezés, hogy az az etnika követelményeknek mindenben megfelelni tudjon, el nem képzelhető s így a politikai tartalommal bíró nemzetiségi kérdésnek esetleges határmódosítások útján, eszközölt megoldása vagy korrekciója után is maradnak az új határokon belül jelentős számban, de már inkább szórványokban az államalkotó néptől elütő kisebbségek — ezek problémájának megoldását célozza majd a szinte kizárólag jogi kérdéssé formálódó kisebbségi kérdés. Vagyis így el lehet érni, hogy a kisebbségek jogai minden államban biztosítást nyernek, ezáltal államaik súrlódás felülete csökken és — ami a legfőbb — ennek a védelemnek reális garanciáját nyújtja az új helyzet, mikor — a mai kirívó egyoldalúságtól eltérően — az egyes államokban arányosabban oszlik meg a kisebbségek száma s így gyakorlati vonatkozásban is alkalom és mód nyílik kompenzációs politika folytatására, ami a méltányos kisebbségpolitika legalapvetőbb feltétele. Politikailag így egyensúlyba jut a kisebbségek megoszlása, a mindkét féltől tapintatot és megértést kívánó új helyzetben, pedig a szenvedélyek immár kölcsönös és kényszerű lehiggadásának korszakában lehetőség nyílik a kisebbségek helyzetének szigorúan jogászi meghatározására s ily formában az esetleg újonnan kiépülő — népszövetségi alapelveken nyugvó — új nemzetközi jogrend integráns részévé való tételére vagyis végeredményben arra, hogy a Tanács eljárásával vagy határozatával elégedetlen kisebbségek a hágai Állandó Nemzetközi Választott Bírósághoz fordulhassanak panaszaikkal vagy fellebbezésükkel s ennek határozata nemcsak kötelező, de végrehajtható is- legyen a megreformált Népszövetség új alapokmánya alapján. A nemzetiségi kérdésnek kisebbségi kérdéssé való kifejlődésie tehát ha gyakoi'latilag nem is hozott eddig sok eredményt, egyet azonban feltétlen elért: módot nyújtott a probléma elvi tisztázására. Ma már nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzetiségi és kisebbségi kérdés parallel megoldást igényel, egyik probléma a másik rovására nem mellőzhető vagy fejleszthető; egyik irány a kort alakító szellem, amit a fejlődés mellőzni vagy elkerülni úgyis képtelen; a másik pedig jelenti azt a jogi és igazságfogalmat, ami felé minden rendszernek törekedni kell és ami nélkül csak káoszt eredményezhet minden politikai vagy társadalmi elképzelés. E két irány szintézise jelenthet csak eredményt s csak így lehet eredményesen hatálytalanítani Mello-Francé hírhedt tételét, amivel annakidején Apponyi kisebbségvédelmi reformjavaslatait a Népszövetségben — az új békeszerződések s az egész népszövetségi jogrend erkölcsi alapjait megtagadva, — elbuktatta: a kisebbségvédelem célja nem lehet más, mint ^előkészíteni lassanként azokat a feltételeket, melyek a teljes nemzeti egység megvalósításához szükségesek«. E tétel egyet jelent a népek örök háborújával és örökre száműzi a Dunavölgy területéről az annyira óhajtott békét. A forgandó történelmi szerencse szeszélyeitől függetlenül kell a méltányos, jogos és mindenekfelett igazságos kompromisszumot megtalálni, ami nem lehet más, mint: a nemzetiségi és kisebbségi kérdésnek a jelzett keretek között vázolt szimultán rendezése. Fongrácz Kálmán dr. 9