Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A nemzetiségi kérdés fejlődése. (A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig)

Magyar Sajtótudományi Társaság A magyar tudománypolitikának régen érzett hiányát — aminek röviddel ezelőtt lapunkban is hangot adtunk — töltötte ki a napokban megalakult Társaság. Alakuló ülésén majd teljes számban jelentek meg a hazai sajtótudomá.ny művelői, kik örömmel fogadták az előterjesztéseket. Az alakuló ülésen megválasztott ideiglenes tisztikar: elnök: Hlatky Endre; alelnökök; Bálás P. Kleméi- és Gárdonyi Albert; főtitkár: Máté Károly; titkár: Riegler Imre; pénztáros: Urbányi János; ellenőr: Kelényi B. Ottó. Választmányi tagok: Baranyai Zoltán, Egyed István. Elekes Dezső, Fitz József, Kereszty István, Miskolczy Ágost, Pintér Jenő, Süle Antal, Thienemann Tivadar, Törs Tibor, Viszóta Gyula, Zsedényi Béla. Póttagok: Siklóssy László, Tróesányi Zoltán. A Társaság megalakításában résztvettek még: Angyal Dávid, Balogh József, Finkey Ferenc, Füley-Szánthó Endre, Gesztesy Gyula, lsaák Gyula, Keéry-Szántó Andor, Mendelényi László, v. Nagy Iván. Ottlik György, Rédey Tivadar, Sándorffy Kamii, Urbán Gusztáv. Az alapítók eddigi tudományos munkálkodása s az alapszabályoknak az a rendelkezése, mely a székfoglaló tartását kötelezőnek mondja ki, a magyar sajtótudománynak remélhetően már a közel jövőben hatalmas lendületet fog adni. Tanulmányok a szabadságharc történeti köréből Lengyel Tamás: Klapka György emlékiratai ós emigrációs működése. Budapest, 1936. 114 lap. Szerző. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. Budapest, 1936. 329 lap. Egyetemi Nyomda. Szabadságharcunkkal talán legtöbbet foglalkoztak történetíróink és mégis csak Steier Lajos, Károlyi Árpád alapvető munkái, remek aktapublikációi óta tudjuk, milyen keveset tudtunk eddig erről a korról és a hátralevő sok kutatnivalóhoz és felszínrehozható új eredményhez képest milyen keveset tudunk még most is. Addig 48—49. történetét meg nem írhatja senki, míg az óriási tömegben rendelkezésre álló egykorú emlékiratok, s egyéb" nem aktaszerű források kritikáját el nem végezzük, s míg egyes kérdéscsoportokat, melyek pártpolitikai megvilágításban eltorzítva maradtak korunkra, a maguk igazi történeti valójukban meg nem ismerünk. Az első csoportba tartozó feladatok közül választott magának egyet Lengyel Tamás, Klapka György három emlékiratának forráskritikai vizsgálatával. Igen nagy anyag, szorgalmas levéltári kutatások gyümölcseként kellő keretbe állítja az egyes emlékiratok keletkezése körülményeit, s így teszi érthetővé a különböző kérdésekben emlékiratonként változó felfogások létrejöttét és Klapka ingadozó álláspontját a 48-as történet egyes döntő kérdéseiben, ahol pedig művei, személyes jelenléte folytán, elsődleges források. Kimutatja a szerző, bjogy Klapka többnyire megbízható, ha nem saját szerepét kell tisztáznia és ha aktuális politikai helyzete nem kívánja az igazságnak opportunisztilais kikorrigálását. Sorrendben Schlick üldözése, a Dembinszky elleni összeesküvés, a kápolnai csata, a tiszafüredi gyűlés, a függetlenségi nyilatkozat előzményei, a gödöllői haditanács kérdése, mint vitás problémák körül csoportosítja Lengyel megjegyzéseit és kitűnő kritikai érzékkel, nagy tárgyszeretettel, és objektivitással dönti el, biztos ítélettel a kérdésekben Klapka írásainak tárgyilagossági fokát. Igen lényeges része dolgozatának, Klapka emigrációs életének rajza, mely jó képet ad az egész emigráció kicsinyes marakodásokban, kan a pépörökben, álomszövögetésben és propagandában elmerülő életéről. Nagyon ügyes a mű végén pár sorban adott markáns Klapka-portré. A kibogozandó témák másik csoportjából kereste ki tárgyát Kosáry Domokos, aki az óriási irodalommá felnőtt Görgey-kérdóst vette bonckése alá. Külön tanulmányt igényelne, ha mindazt elő akarnók adni, ami ebben az óriási apparátussal készült, rendívüli szorgalommal gyűjtött, nagy történetírói érzékkel és stilisztikai készséggel ímegírt műben vam Erről azonban le kell mondani, és csak száraz egymásutánban mondjuk el, ml a nagy könyv beosztása. Az első részben a Görgey-kérdés kezdetét és kialakulását tárgyalja, főleg Steier La^os alapvető kutatásait hasznosítva, s kiegészítve saját anyagával és más emlékiratok adataival. A következőben mesterien adja elő, miként fejlődött ki Kossuthtól kiindulóan az »áruló (íörgey« vád, s az ábrázolások Görgeyről milyen tipikus ismétlődő vonásokat mutatnak ós hogyan terjedt el Görgey áruló voltának hite külföldön, az emigráció révén. Ujabb fejezet a vádnak — szintén az emigráció hatására —, a hazai közvéleményben való terjedését beszéli el, majd Görgey védekező emlékiratának hatását vizsgálja, és "a száműzött tábornok magatartását ecseteli. Á Budapesti Szemle révén lassan megindul a Görgey védelmére szervezett akció, de csak igen nehezen terjed el az intelligensebb körökben az igazság, míg a nemzet szélesebb rétegeiben a függetlenségi párt kitartó propagandája révén továbbra is az »áruló Görgey« képe él. Igen ügyesen mutatja ki a szerző, mennyire lehetetlen volt az Igazság elfogulatlan megismerése akiegyezés idején, mikor egyrészről a politikával kapcsolták össze Kossuth nyomán a függetlenségiek a Görgey-kérdést, másrészről a tábornok védői ugyancsak politikumot vittek a kérdésbe, — kivéve a Budapesti Szemle körét — és ők viszont^ Kossuth érdekeit semmibe véve magasztalták égig védencüket, nem akarván tudni hibáiról. Szépen követi végig Kosáry a hatalmas irodalomban, a háromféle Görgey-rajz megjelenését az egyes szerzőknél, végül rövid, de találó méltatást ad a háborúutáni politikamentes Görgey-feldolgozásokról is. — Mindkét fiatal szerző bemutatkozása azt a kívánságot ébreszti, hogy bárcsak minél hamarabb újabb, ezekhez méltó dolgozatok jelennének meg tőlük. f-i.) (-a.) BARATH TIBOR: LHISTOIRE EN HONGRIE (1867—1935). (A történettudomány Magyarországon.) (Páris—Bpest, Stúdium, 1936, 167. I.) Nem szorul bizonyításra egy oly munka kultúrpolitikai jelentősége, mely a művelt és szakértő európai közönség számára francia nyelven ismerteti szinte minden szempontra kiterjedően a magyar történettudomány fejlődését a kiegyezéstől napjainkig. Nemcsak a jelentős műveket, folyóiratokat, intézményeket sorolja fel, de tömör jellemzését adja a modern magyar történetírás mértékadó irányzatainak. Magyar ember számára is megkapó ennek a könyvnek tanulmányozása, mely a magyar művelődés oly gazdag tárházát nyitja meg az olvasó előtt. Értékes, hogy a francia nyelv közvetítésével a művelt Európa meggyőződhetik arról a kultúrteljesítményről, melyet a magyarság elszigeteltségében is nagyszerű erővel hoz létre. Ez a teljesítmény a történettudomány terén, mint az Baráth Tibor művéből kitűnik, nemcsak, hogy megállja helyét a nagy európai népek versenyében, de nagy múltra visszatekintő, magyar gyökérről fakadó, szerves európai kapcsolatai ellenére is eredeti magyar produktum. (G. Ö.) TBC Szegeden: tíz év alatt 1110 gyermek hali el e kórban. Tízezer gyermek közül óvodás kor előtt elhalt 430, óvodás korban 140, iskoláskorba>n 240, serdülőkorban 300, összesen: 1110. 10